LELKI CSÖNDRE VÁGYOM

Én Istenem, lelki csöndre vágyom,
Templomod az, ahol megtalálom.
Lelki fülem ott Rád hangolódik,
s bennem a sok bűn-görcs feloldódik.

Körülöttem zajlik a bűn-tenger:
Csöndes sziget, Uram, te légy bennem,
Ahol fáradt lelkem felüdülhet,
s újabb harcra áldást, erőt nyerhet.

Megfáradtak nálad felüdülnek,
erőtlenek új erőre lelnek.
Bűnüldözött lelkek menedéke
Nálad van az örök csönd, a béke.

Pecznyik Pál

 

IMÁDSÁG CSENDESSÉGÉRT

Uram, segíts elcsendesedni!
A természetben a múló idő
malomkövei zakatolnak.
Suttog a fenyő.
Sóhajt a cserje.
Nyög a tölgyfaág.
Harangoz a gyöngyvirág.

Uram, segíts elcsendesedni!
Az utcákon nyegle gépparipák
száguldanak félelmetesen.
Daloló autók.
Síró szirénák.
Nyüzsgő emberek.
Zajongó gyermeksereg.

Uram, segíts elcsendesedni!
Mert a szívem ma fél és nyugtalan.
Pedig sorsom a te kezedben van.
Rémít a Sátán.
Retteg a lélek.
Erősségedbe
Jó Istenem, fogadj be!

Gerő Sándor

 

A BÖLCS INTELMEI

Ma arra int a bölcs prédikátor,
Legyen helyes értékismeretem,
És döntéseimben legyek bátor.

Ne válasszam a bűnöst, a rosszat,
Mi lelket bénít, azt ne akarjam,
De a jót sem, hanem csak a ‘jobbat’.

Mint Mária, ki Jézus szavára
Figyelt szomjazva, mély áhítattal,
Mert tudta, hogy az válik javára.

Az élet, mint sebes nyíl elsuhan,
És vádol nevetés, habzó pohár,
Részvétlenség nyomán a könnyfolyam.

A tenger mélye őrzi a kincseket,
Míg felszínen a hab fut és fecseg…
Uram, tedd elmélyültté életemet!

Gerő Sándor

 

BETÁNIAI LÁNY

Van a ház körül munka rengeteg,
kivált most, midőn vendég érkezett.
Galambot vágni, sütni-főzni kell,
– de nem mozdul, csak feszülten figyel.
(oly kényelmes, oly lusta volt talán? )
Mária, a betániai lány.

Nővére bár duzzog, haragos,
– más távlat nyílik őelőtte most!
A Vendég szava oly titkos, csodás,
mennyei otthonba ajtónyitás…
Mintha nem is a földön volna tán
Mária, a betániai lány.

Fog még dolgozni éppen eleget,
s a mulandóság mindent betemet.
De amire most szánja perceit:
egy szükséges, mely el nem vétetik!
És jobbat ennél többé nem kíván
Mária, a betániai lány.

Siklós József

 

MÁRIA ÉS MÁRTA

Márta sürgött-forgott s körülfonta a fény,
és főtt a főzelék és sült a sütemény,
S Mária kuporgott az Úr lábainál
a rezedás kertben, ahol suhant a nyár.
Milyen csodálatos, milyen örök a kép,
Mártáé a világ, Máriáé az ég.
Márta, akár a föld, szívós, kemény, konok,
Máriában ihlet és irgalom lobog.

A jobb részt választottam, Mária vagyok,
titkos hangra figyelek, tűz és jel ragyog
szívemben, s az egyetlen szükséges hevít,
s amit kapok, az tőlem el nem vétetik.

Ölbey Irén