MÉGIS

Milyen sokat kellene hinnem,
s milyen keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél viharban, vészben,
s hányszor eltévedek.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el?
Hisz olyan keveset hiszek még,
s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,
nagyobb a kegyelem.
Ebben hiszek, s szemem bűnbánón
megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg többről többre nő,
s egész a célig elsegítsen:
hatalmas Isten Ő.

Túrmezei Erzsébet

 

NE AGGODALMASKODJ!

Ezer madár vígan csengő
Énekétől zeng az erdő.
Nem is vetnek, mégse félnek,
Könnyű szívvel vígan élnek.

Ezer virág tarkán, szépen
Hajladozik künn a réten.
Sziromruha libben-lebben.
Ki öltözik náluk szebben?

Virágillat, madárének
Örvendezve száll az égnek:
Van jó Atyánk, nincsen gondunk!
Reggel este hálát mondunk.

Madárdallal, illatszárnyon
Énekünk is szállva szálljon:
Van jó Atyánk, nincsen gondunk.
Reggel-este hálát mondunk.

Aki Fiát adta értünk,
Vele mindent megad nékünk.
Van Megváltónk, nincsen gondunk.
Reggel-este hálát mondunk.

Túrmezei Erzsébet

 

TALÁN BÁNAT SOK JUTOTT…

Talán bánat sok jutott ki néked,
vérzik tán sok sebből a szíved,
hidd el, van minden sebedre balzsam,
hogyha hittel Jézushoz viszed.

Gondolj rá, hogy minden földi próba
annak hordja ékes bélyegét,
Aki minden szenvedést kipróbált,
odahagyva égi lakhelyét,

Egy kereszt sem oly nehéz, mint az volt,
melyet Jézus érted hordozott,
melyre Őt gonosz kezek szegezték,
e kereszt üdvösséget hozott.

Bízd hát magad Rá, Ő nem hagy el,
akármi támad, gondot visel.
Eltörli bűnöd és megbocsát,
a mennyben ád majd koronát

angolból ford.: Somogyi Géza

 

GONDJAIDAT

Gondjaidat tedd le végre
Istenednek a kezébe;
Ha szíved fáj, Ő is szenved,
Ő akarja vinni terhed.

Ami igazán a dolgod,
Reá vetni minden gondod,
S magvetőként kelni, járni,
És az időket kivárni.

Venyercsán László

 

TITOK

Azt látjátok, hogy gondtalan vagyok
s kérditek: a szemem mitől ragyog?

Mi visz előre? Nincs rajtam teher?
Mért lebegek, mint akit szárny emel?

Gyermek, asszony, munka, kenyér, lakás,
tüzelő, orvos, cipőtalpalás,

számla és részlet… bűn, gond, szenvedély…
Hogyan bírom mindezt oly könnyedén?…

Mi a titkom?… Honnan van az erő?
…Titkom és erőm egyedül csak Ő,

Ő, ki elvette minden terhemet,
Ő véd, vigasztal, táplál és szeret.

Könnyű menni, ha köves is az út,
vére a kőre hullt s ott megaludt.

Piros szőnyeg lett lábaim alatt.
El nem botolhat, ki rajta halad.

Könnyű menni, hisz Ő lépked elől
s Előtte a lehetetlen ledől.

Könnyű menni, hisz a tövises ág
mindig csak az Ő szent arcába vág!

Könnyű menni, hisz rajta a teher
s a vétkeimért is majd Ő felel.

Könnyű menni, mert Ő utat nyitott. . .
Tudjátok most már… Ím ez a titok!

Bódás János