RSS

kegyelem címkéhez tartozó bejegyzések

MEGTÉRÉSEK

„Megtértem” – mondod halkan, én
hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment.

***

„Hát megtértem apám…”
– Ha te tudnád ebben a részed,
így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam:

„Megragadott az az Úr, AKI van,
AKIRŐL te beszéltél,
AKI elől a szívem
éveken át menekült”.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos

 

Címkék: , , ,

ÉS LENNÉK FÉNYSUGÁR…

Most te nem látsz belőlem egyebet,
csak azt a fénylő kegyelemruhát,
mely ráborulva sebre, gyöngeségre,
fehéren, csillogón beföd.
Szövése köd,
de nem látsz rajta át.
Nem látsz belőlem egyebet,
csak ezt a fénylő kegyelemruhát.

Én… én tudom: alatta, rejtve,
fénnyel fedezve, elfelejtve,
én… én tudom, hogy ki vagyok.
Jaj, fekélyes bűnnel megvert,
rab, gyáva, gyönge régi embert
érzem mozdulni annyiszor még
hófehér köntösöm alatt.
De kegyelem borít el lágyan.
Járhatok fénnyel szőtt ruhában,
s ím szemed mást se lát belőlem,
csak a rámhulló sugarat.

Bár mindig, mindig így lehetne:
ne látna engem senki többé…
voltom, valóm mind teljesebben
és mindörökre elfödözné
a kegyelem, mely megmarad…
Ne látna engem senki már,
csak azt az ég felé vezérlő,
örökre fénylő sugarat…
és lennék fénysugár!

Túrmezei Erzsébet

 
1 hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk Bemerítés, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , ,

MÉGIS

Milyen sokat kellene hinnem,
s milyen keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél viharban, vészben,
s hányszor eltévedek.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el?
Hisz olyan keveset hiszek még,
s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,
nagyobb a kegyelem.
Ebben hiszek, s szemem bűnbánón
megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg többről többre nő,
s egész a célig elsegítsen:
hatalmas Isten Ő.

Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , , , ,

TAVASZODIK

Köszönöm neked ezt a percet,
én Istenem, hogy víg vagyok,
hogy hó olvad a lágy barázdán,
a mogyoró is bomlik sárgán,
s az égből azúr-illatok

felhője csap szívem tavába
s vitorláit ezernyi cél
hajrázó hittel újra bontja;
mint türelmetlen feslő bodza
melegszem napod fényinél,

és azt hiszem, magamba mentem
szent önzéssel mind a napod:
mert valami pótolhatatlant,
valami nagyot, halhatatlant
kell tenni most míg fény ragyog;

mintha egy boldog titkot várnék –
lám olyan régen állok itt:
nem is tudom már mit akartam,
csak simogatom szent zavarban
az árva bodza ágait…

Tanka János

 
Hozzászólás

Szerző: be április 15, 2011 hüvelyk Tanka János, Tavasz

 

Címkék: , , , , , ,

KEGYELEM ÉVE

Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk?
gyengék, szegények, kicsinyek, árvák!
S kórházból írta valaki nekem:
„Így kezdődött új évem betegen.

És mégis hittel hirdetem, hogy ez
az Úrnak kedves esztendeje lesz!
Bízó reménnyel megyek elébe!
Kedves esztendő! Kegyelem éve!“

Azóta telnek napok és hetek,
de akárhányszor ezzel ébredek,
indulok bízva új nap elébe:
Kedves esztendő. Kegyelem éve!

Hiszed-e velem, vallod-e velem,
ha mást mutat is a sírva járt jelen?
Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse!
Gyümölcsöt érlel könnyek vetése.

Atyai háznak, dombos kenyérnek
nagy bőségére boldogan térnek
tékozló fiak, feledbe vályút,
s újra cserélik szennyes ruhájuk.

Hogy megöleljen, áldjon és segítsen
tárt kapujában vár ránk az Isten.
Tárva a kapu. Vár a kegyelem.
Hiszed-e velem? Vallod-e velem?

Akkor hallják meg minden szegények!
Hirdessük ezt a kegyelmi évet!
Hirdessük gondot, bút félretéve:
Kedves esztendő! Kegyelem éve!

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be december 30, 2010 hüvelyk 23_Ézsaiás, 42_Lukács, Újév, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , ,

OLAJÁG

Repülj, galamb, az ősi olajággal!
Mondd: Istenünk szívében béke van,
Nem átkozza többé meg már a földet
az emberért. Siess, fehér galamb,
Röppentsd a hírt, a béke fényeit
néptől-népig, lélektől-lélekig!

Repülj, galamb! Békére vár az ember.
Békítse meg, ki békételen,
a drága hír, hogy távolban, közelben
testvér-erő a béke, kegyelem.
Kegyelem és békesség… halld, világ!
Vidd hát, galamb! Íme: az olajág.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be november 27, 2009 hüvelyk 01_1Mózes, ALKALMI, Füle Lajos

 

Címkék: , , , , ,

HÁNYSZOR?

Az Úr Jónáshoz másodszor is szólt,
megismételve a küldetést.
Azt a parancsot, ami ellen
tiltakozott a szíve, a lelke,
ami elől futott és menekült,
amíg az ÚR utol nem érte…
Míg meg nem járta azt a mélységet,
ahol megtanulta az engedelmességet,
és fölismerte, hogy az Úrnak
különös terve van vele.

Az Isten ma is számít gyermekére,
Terve van veled és velem!
Mert oly sok még a bűnös város,
ahol nem tudják, mi a kegyelem,
és mennyi a halálra ítélt,
saját vesztébe rohanó ember!
Ki mondja meg nekik, hogy közel a vég?
Ki látja a sok vergődő szívet,
nyomorral, bajjal terhelt életet,
ki adja át az üzenetet,
hogy van számodra, van megoldás még?

Az Úrnak terve van velem s veled,
s bárhová futnál előle,
a küldetést el nem kerülheted!
Szólt egyszer… talán szólt másodszor is,
Mondd, hányszor várt hiába reád?
Saját terveid, vagy üvöltő zene
nem nyomhatja el többé szavát,
szíved mélyén egy halk hang egyre sürget.
Ne várj addig míg a mélységbe vet!
A küldetést el nem kerülheted.

Oláh Lajosné

 

Címkék: , , , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: