RSS

erő címkéhez tartozó bejegyzések

NYERTETEK-E SZENTLELKET?!

Alszik a szívben lángod, szeretet,
mit régi tüzek hamva elfedett,
mert könny locsolja, forró siratás.
Nem vethet lángot az alvó parázs.

És tesz a lélek élettelenül,
és vet új magot, szeretetlenül,
és jár és él és nincsen aratás,
mert alszik benne a régi parázs.

Amíg le nem jő Isten Szelleme,
a lelkek mélyét nem tölti tele,
míg csak sóhaj száll az ima helyett –
szunnyad a parázs… Nem lesz életed!

…Gyújtsd fel a régi tüzet, Istenem,
hogy minden lélek csodákat tegyen,
Vetése nőjön, míg a napba néz,
Legyen tüzeket gyújtó égi kéz!

Legyen a dal, a hang, az akarás,
s míg lángra gyúl a sok régi parázs,
Valóság legyen a nagy felelet:
Igen! Elnyertük áldott Lelkedet!

Kárász Izabella

 
Hozzászólás

Szerző: be június 9, 2011 hüvelyk Kárász Izabella, Pünkösd

 

Címkék: , , , , , , , , ,

ERŐRŐL ERŐRE

(Zsolt 84,8)

Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm!
Vége, nincs tovább…
Megtántorodtam, már-már elestem,
elborított a nyomorúság.
Szóltam: saját erőmből nem telik több,
nem bírom tovább!

És akkor új erő jött.
Csendben és észrevétlen.
Nem a győztesek hódító ereje,
nem az erők világrengető serege,
csak épp annyi, amire szükségem volt,
csak épp annyi, amennyi fölemelt,
megiszamodott lábam lépésre bírta,
s nyomorúságom rengetegéből
a kivezető utat megmutatta.
Csak épp annyi.
S ha elfogy?
Akkor újra küldi Ő,
a kifogyhatatlan, örök, szent Erő!

Csak mindig annyit.
És épp eleget!
Eleget ahhoz, hogy el ne essem,
ne zuhanjak le a szörnyű mélybe,
e szent erővel általlépjem,
s csak a túlparton roskadjam össze.
Aztán megint ad új erőt.
Naponként kinyújtom kezem
a napi mannáért, és Ő ad.

„Erőről erőre jutok”,
világlik már a szent titok!
Az ínség földjén új forrás fakad,
amerre bizakodó lábam elhalad.
Tekintetem a célt kutatja már,
nem révedek erőtlen magamra,
végtelenné tárult a láthatár.

Mindig csak előre, előre,
át a völgyön, – a hegytetőre!
Kőről kőre, erőről erőre…
Átmenvén a siralom völgyén,
erőről erőre jutok,
míg fenn a Sionon megállhatok.

Oláh Lajosné

 

Címkék: , , , , , ,

HA ELHAGY A KEDV

Ha elhagy a kedv s tovaszáll az öröm,
Ha csügged és retteg a szív,
Ha érzed a bűn kötelét magadon,
És nincs aki megszabadít,
Ó, jöjj ide, jöjj, ímé, áll a kereszt,
Itt szűnik és oszlik a kétség.
Betölti a szívedet égi öröm,
Megújul a régi reménység.
Elfárad a hős, megerőtelenül,
Meglankad az ifjú erő,
A kar lehanyatlik és roskad a térd,
A szíved örömtemető,
De hogyha bizalmad az Úrba veted,
Sasszárnyakon száll föl a lelked,
Megőriz az Úr, keze megszabadít,
Kitárul előtted az élet.

Gerzsenyi Sándor

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2010 hüvelyk 23_Ézsaiás, 50_Filippi, ALKALMI, Gerzsenyi Sándor

 

Címkék: , , ,

HÚSVÉTI HIT

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad.
– Az Úr feltámadt – vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.

Én sem hajlok a hitető beszédre,
nagyképű bölcseknek nem hódolok,
de, – tördelvén a titkok néma zárát, –
csak azt hiszem, mit megtapasztalok,

De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
Lelkemmel látom azt, melynek ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.

Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma,
értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.

S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről
lelket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalmát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!

Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet, s benn mennyei öröm.

E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sír felé menőt,
gyermeket vesztett zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.

– Az Úr feltámadt! – vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt…
– Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad!

Bódás János

 
Hozzászólás

Szerző: be november 25, 2009 hüvelyk 43_János, 50_Filippi, Bódás János, Húsvét

 

Címkék: , , , , , , ,

TITOK

Azt látjátok, hogy gondtalan vagyok
s kérditek: a szemem mitől ragyog?

Mi visz előre? Nincs rajtam teher?
Mért lebegek, mint akit szárny emel?

Gyermek, asszony, munka, kenyér, lakás,
tüzelő, orvos, cipőtalpalás,

számla és részlet… bűn, gond, szenvedély…
Hogyan bírom mindezt oly könnyedén?…

Mi a titkom?… Honnan van az erő?
…Titkom és erőm egyedül csak Ő,

Ő, ki elvette minden terhemet,
Ő véd, vigasztal, táplál és szeret.

Könnyű menni, ha köves is az út,
vére a kőre hullt s ott megaludt.

Piros szőnyeg lett lábaim alatt.
El nem botolhat, ki rajta halad.

Könnyű menni, hisz Ő lépked elől
s Előtte a lehetetlen ledől.

Könnyű menni, hisz a tövises ág
mindig csak az Ő szent arcába vág!

Könnyű menni, hisz rajta a teher
s a vétkeimért is majd Ő felel.

Könnyű menni, mert Ő utat nyitott. . .
Tudjátok most már… Ím ez a titok!

Bódás János

 
 

Címkék: , , , ,

AZ ÉKES KAPU ELŐTT. . .

Apostolok Cselekedetei 3:1-10

Egy sánta ez Ékes kapu előtt.
Ünnep s nyomor oly közel vannak itt…
A templom égi fénybe öltözött.
A sánta hordja koldus-rongyait;
Körülte emberfolyam kavarog.
Vallásosak és vallástalanok,
Közömbösek, hívők, hitetlenek,
Ünnep s nyomor oly megszokott nekik,
Ki-ki hordja baját vagy örömét.
A sánta vár és tártja a kezét:
Jó emberek, pár fillért adjatok,
Gyógyulás nincs, de élni akarok!

Nincs gyógyulás, földhözragadt szegény?
Az emberfolyam kellős közepén
Megáll a sor. Hangzik Péter szava:
Tekints reánk, te fájdalmak fia!
Nincsen nekünk ezüstünk, aranyunk,
De van mennyben feltámadott Urunk!
Az Ő nevében mondom én neked:
Kelj fel és járj! Ő gyógyítód neked.
S míg megfogja a remegő kezet,
Átjárja a reszkető térdeket
Jézustól jött, szent, gyógyító erő;
Feláll, ujjong a régi szenvedő.
Első útja a templomba vezet,
Lássa, hallja a nagy gyülekezet,
Hogy míg ott benn a szertartás folyik:
Ott kinn Jézus gyógyít, munkálkodik.
Nem hallott már. Él és uralkodik,
S kit kézbe vett, az hozzá tartozik.

Így történt az Ékes kapu előtt.
S mi még itt ülünk, hívjuk, várjuk Őt,
Gyermekünk, magunk terhét hordozók,
Százak, ezrek, sírók, imádkozók.
Jártunk mi már orvostól orvosig,
De a nagy baj mind Őrá tartozik.
Uram Jézus! Áraszd ki az erőt!
Mint egykor az Ékes kapu előtt!

Oláh Lajosné

 

Címkék: , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: