EGYSÉGBEN

ApCsel 2:42-47

Új csoda: Lélek tüzében összeforr
új nép: hitben imádságban egy.
És egy Kenyéren él, mindenben osztozik.
És egyre boldogabb. És egyre népesebb.

Siklós József

 

PÜNKÖSD

ApCsel 2.r.

Sebesen zúg a szél. Égből leszáll a tűz.
Sok nyelven Istent mind együtt imádja.
A Megfeszített: Úr, és hozzá tér a nép.
Beérik a Szentlélek aratása.

Siklós József

 

MENJ, ÁBRAHÁM

Menj, Ábrahám, menj, Ábrahám,
indulj el ma még, indulj el ma még!
Menj, Ábrahám, menj,
és vezet majd az ég!

És Ábrahám így elindult,
mert bízott az Úrban.
Nem értette, de elhitte,
hogy Isten vele van.

Ó, testvér most ne várj tovább,
az Isten szólít rég!
Csak figyelj mindig Őreá
és vezet majd az ég!

Az első lépted oly nehéz,
tán meg sem érkezel?!
De dicsőítsd az Ő nevét
és így boldog leszel!

Ha nem mozdulsz, bár hív az Úr,
de riaszt a messzeség,
Ma próbáld meg még Ővele,
és vezet majd az ég!

 

DÁNIEL

„Itt az írás, Dániel:
Istenednek vége!
Mától a nagy király
előtt hullj csak térdre!

Ha a végzést megszeged,
fohászt küldsz az égbe,
Úgy bizony életed
oroszlánok étke.”

Térdre borult Dániel
mégis otthonába’,
Tudta, hogy hű az Úr,
s ígéretét állja.

Rajtakapták azonnal
– ahogy kigondolták –,
S győztesen, vigadva
a verembe dobták.

De a király nem örült,
szíve szomorú volt,
Éjszaka csöndben a
veremhez ment, s így szólt:

“Meghallod-e szavamat,
ha neved kiáltom?
Dániel, Dániel!
Élsz-e még barátom?”

Csöndes mélyből hang felelt:
” Ó, királyom, élek!
Istenem angyala
két kezével védett.”

Hű az Úr, csak Őt imádd,
hisz téged megváltott,
Ő legyen örökre
Istened, királyod!

 

AZ ÉDENKERT

Édenkertben lakott
Ádám, Éva régen,
Sok-sok gyümölcsfa volt
A kert közepében.

Állt a sok fa között
A tilalom fája,
Jaj, ki arról szakít,
Halált hoz magára!

Akkor jött a Gonosz
Kígyónak képében,
Rászedte az embert,
Oda lett az Éden!

Ám megszánta Isten
Az elbukott embert:
Elküldötte Fiát,
Ki megváltást szerzett.

A kígyónak fejét
Krisztus megtapodta,
Értünk a keresztfán
Életét áldozta.

Aki Benne hiszen
Már az meg van váltva,
Életfáról ehet
A szép mennyországba’

Lukács Géza