RSS

idő címkéhez tartozó bejegyzések

ÉLETÜNK ARANYA

„Sáfáraim!“ – intett az Úr.
S ma olyan gazdagok vagyunk.
Percet, órát kezünkbe számolt.
Sok láthatatlan aranyunk.

Olyan csodálatos vagyon.
Mire való? Meddig elég?
Míg aranyat aranyra költünk,
soha nem sejtjük, van-e még?

De egy is olyan hatalom:
egy óra… röpke pillanat…
kenyérré lehet koldusasztalon…
lehet meghajlás Isten-kéz alatt…

boldog felfelé szárnyalás…
bilincses, átkos kötelék…
Odaadhatjuk játszva semmiért –
– és lehet mindenre elég.

Életet nyerhetünk vele,
s szétszórhatjuk haszontalan…
…De soha egyikünk se tudja,
melyik az utolsó arany.

Túrmezei Erzsébet

 
 

Címkék: , , , , , , ,

EGY ÉS EZER

2 Péter 3:8

Egy nap = ezer esztendő!
Egy nap… észrevétlen elsuhanó!
Nálunk semmibevetten tovaszállhat.
S ezer esztendő nálad!
Milyen egészen másképp járhat
isteni órád, Örökkévaló!

Ha te így méred időnk, életünk,
milyen súlya van minden pillanatnak!
Pillanatok éveket jelenthetnek.
Évek pillanattá zsugorodhatnak.
S mindegyikért felelősségre vonsz,
amikor számot vetsz velünk.

Egy nap = ezer esztendő!
Szívünkbe ezt a titkot mélyen írd be!
Segélj belesimulni terveidbe,
érezni súlyát minden pillanatnak!
Mindet szeretni és szolgálni adtad,
hogy így találjon: boldog szolgálatnak
– akár egész kicsinynek, akár nagynak –
hűségében az Úr, az Eljövendő!

Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , ,

ELSŐ ÉS UTOLSÓ

Mintha minden napom a legelső volna,
új feladatokba vezetne, sodorna;
hisz a tegnap útja már mögöttem maradt,
vétke, mulasztása Jézus vére alatt.
Előre siettet mindig új kegyelme,
mintha minden napom a legelső lenne!

És mintha utolsó lenne minden napom,
végső lehetőség, utolsó alkalom…
Úgy váljék valóra, legyen terve tetté,
mintha soha többé holnap nem követné.
Hadd nézzek Istenem, minden új napomra:
mintha első lenne és utolsó volna.

Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , ,

AZ ÓRA

Acélzengésű, egyhangú zene,
mint sziklazúzó pöröly üteme
a napjaimat egyre darabolja
másodperc, perc, óra. Zakatolva
két vézna karjával rám-rám mutat
s tovább indul, – ismeri az utat –
ismerős számok állnak sorfalat
mozdulatlan, amerre elhalad.

Nincsen megállás, csak menni, menni,
Várnak reám, még nem lehet pihenni.
Ha rámtekintenek tétova szemek,
Golgota keresztjét ki mutatja meg?
Az óra sürget, hát sietnem kell.
Ne késsek, a munkám végezzem el.
Miattam el ne vesszen senki sem,
csak így lesz áldás múló életem.

Gerő Sándor

 
Hozzászólás

Szerző: be április 22, 2010 hüvelyk 45_Róma, 49_Efézus, ALKALMI, Újév, Gerő Sándor

 

Címkék: , , , ,

AZ A HÁROM ÉV…

Elmúlt. Hirtelen, mint a többi mind.
Alig jött, és tovasuhant megint.
Év lett volna? Vagy tűnő pillanat?
Mennyi mindenre nem telt, nem maradt.
Rá se értek virággá fesleni
lelkem bimbóban alvó tervei.
Régi adósságok roskasztanak,
mert olyan rövid volt a perc, a nap.
De mélyen egy felismerés sikolt:
Mesterednek csak három éve volt!

És elég volt, és mégse volt kevés.
Tengernyi kín fogadta, szenvedés.
Az elveszett világ váltságra várt.
Milliók hordtak görnyesztő igát.
S ő rövid három földi év után
azt mondhatta: „Elvégeztem, Atyám!“
Abból a három évből lett nekem
szabadulásom, békém, életem,
s aki él, azóta abból él.
Századok tűnnek, mint hulló levél…
De megoldás örökre az marad,
mit Ő elvégzett három év alatt.

Míg három évnek titkát vallatom,
s tűnő évek zenéjét hallgatom,
új évem imádkozva, csendesen
abba az isteni kézbe teszem,
mint valamikor rég egy kisgyerek
az ezreknek elég öt kenyeret
fenn a hegyen kezébe tette le.
S boldog csoda történik vele:
pillanata nem pillanatot ér!
Lesz belőle áldott csodakenyér!
Minden perce, morzsája viszi szét
három év erejének jóízét.

Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: ,

A SZENT MARADÉK

Mi ajándékba kaptuk az időt
mint az ötezrek azt az öt kenyeret,
amiből maradt még tizenkét kosár,
miután ők már ettek eleget.

Nos úgy-ahogy leéltük életünket
egészen eddig a mai napig,
örömünkből furcsa döbbenet lesz,
mint mikor látni kezdünk valamit,
ami eddig is szemünk előtt volt,
csak nem akartunk törődni vele,
mert az élet végtelennek tűnik,
ameddig csupa szín az eleje.

…lábunkban nagy futások remegése
orrunkban szúr egy régi halk sírás,
sok örömünknek volt bűn-gyökere
túltengő önérzet, hangoskodás…
– Alkalmankénti felbuzdulásból
lett-e valóság valami kevés?
Csalhatatlan érveléseinknek
mekkora része volt kár és szemét?

Mi ajándékba kaptuk az Időt,
és mohón faltuk, mint a kenyeret,
ami még maradt, csak az a miénk,
mert hozzátennünk semmit sem lehet!
De azt igen, hogy átadjuk Annak,
Akitől kaptuk.
Ha lehet ma még!
Ha úgy-ahogy leéltük életünket,
hadd legyen most már szent a maradék!

Lukátsi Vilma

 
 

Címkék: , ,

AMÍG IDŐNK VAN!

Szállnak az évek, elszáll életünk.
Ősz lett, pedig tegnap üde tavasz volt.
Sürget a kiáltás, mit nem feledhetünk:
Ameddig még időnk van, tegyünk jót!

Fáradhatatlanul vessük a jó magot:
szeretet tettét és szerető szót!
Amit elvetettél, egykor arathatod.
Ameddig időnk van, tegyünk jót!

 

Címkék: , , , , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: