RSS

evangélizációra címkéhez tartozó bejegyzések

BARTIMEUS

Vérző szívemben kínok égnek,
Szemem mered a kéklő égnek.
De csak sötét folt amit látok…
Életem nyomor, bilincs, átok.
Vaksággal sújtott a Teremtő,
Segíteni nem tud más csak Ő!

Vérező szívem érez, dobban!
Körülöttem tán nagy tömeg van,
Így mondják mások, így is érzem.
Vajon ki jár itt? – Kérdik, kérdem.
A Názáreti jön most erre…
Ó, Istenem, ha reám nézne!

Hallottam én már Róla sokat…
Nem veti meg a koldusokat!
Én egy vagyok, a vak és rongyos,
De ha erre néz, az bizonyos,
Hogy észrevesz, hogy meglát engem,
S biztosan felderül az egem!

És szót hallok most: ,,Ide hozzám!’’
Válaszra már nem tátom a szám,
De rongyaim árokban hagyom,
Hívásának magam megadom.
Felé indulok. Van erre ok!
Vezetnek… avagy tapogatok.

A nagy pillanat elérkezett:
Előttem áll már, aki SZERET!
,,Mit cselekedjek? mit mondasz csak?’’
Uram! Hogy lássak, lássak, lássak!…
És Bartimeus látott, látott!
E nap áldott lett neki… ÁLDOTT!

Követte Krisztust buzgó szívvel.
Ő itt van ma is, s csodát mível!
Vakok, bénák Hozzá jöjjetek!
Ő csodát tesz ma is veletek.
Minden nyomorból meggyógyultok
És látni, látni, látni fogtok!

Dénes Ferenc

Reklámok
 
 

Címkék: , , , , ,

MÉG HULL A MAG…

– Még nincs vége, még egyre hull a mag,
A gigászi kéz még egyre szórja,
A nagy példázat még nem vált múlttá,
Mert még nem jött el a számadója,
A magvető még egyre szórja…

– Szántóföldek! Ekétlen, vad utak!
Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek!
Esőre szomjas, kiszáradt rögök,
Fájó ugarok, terméketlenek!
A példa nektek szól, ti – emberek!

A magvető – az Isten! A magot,
Az élet-igét még egyre szórja.
Hirdettetik az egész világon,
Hogy a bűnösnek van Megváltója,
Aki a váltságot már lerótta!

Odakerült, világ közepére
Az Isten oltára, a Golgota!
Ahol megbékélt veled az – Isten,
Ahol érted halt az Isten Fia,
A kegyelem nagy inspirátora,

Aki, ha eljő majd az ítélet,
Odaáll közéd s az Isten közé:
Vérző testével betakar – téged,
És kezét nyújtja a Bíró felé!
– Őt már ne, Uram, már ne sújts felé!

– Őérte én a váltságot letettem,
Az ő bűneiért szenvedtem én!
Őérte Te már elhagytál – engem!
Ígéreted szerint Ő az enyém!
– Szerető szívedre hadd hozzam én!

– Halld, ó világ! Neked szól az ige:
Békét kínáló drága üzenet…
– Esőre szomjas, kiszáradt rögök!
– Fájó ugarok, köves vad helyek!
– Szántatlan földek! Szívek! Emberek!

Lukátsi Vilma

 
Hozzászólás

Szerző: be december 7, 2009 hüvelyk 40_Máté, ALKALMI, Evangelizálás, Lukátsi Vilma

 

Címkék: , ,

MEGTÉRÉS

Nem kérdezi, hol voltál eddig,
Szép napfelkeltétől napestig…

Azt sem kérdezi: merre jártál?
Ó, nem kíváncsi, mit csináltál.

Hányszor csúfoltad, hányszor hagytad
Ha drága keresztjén kacagtak…

Elfelejtette minden vétked…
Csak átölel… csak szeret téged.

…Reszket a lábad? Szemed könnybe?
Mit mondjál neki, hogy köszönj be?

Csak hullj le szótlanul Elébe.
Neki nincs szüksége beszédre!

Kovácsné Huszár Jolán

 

Címkék: , ,

JÖN A TAVASZ!

Közeledünk már a Naphoz,
Tavasz lesz az eredménye,
Felenged a fagyos földünk,
Itt az élet ébredése.
Hó, zúz, jégcsap, mint eltűnnek,
Zöld pázsitos lesz a rétünk,
Csupa virág utca, kiskert,
Madár dalol, merre lépünk.

Zord tél dúl a szívekben is,
Csonttá fagyott oly sok élet,
Elfordult az örök Naptól,
Annyi ember – annyi lélek!
Ó, ha egyszer tavasz lenne,
Besütne az Isten napja,
Hideg szívek tele múlna,
A szivárvány felragyogna.

Közeledik a tavasz is,
A nap fényes lángot lövell,
forduljunk mind reménykedve
Istenhez, a Naphoz közel.
Olvadjon fel fagyos szívünk,
Melengesse a szeretet,
A virágos, szép tavaszban,
Kezdjünk vidám, új életet!

Boros Gergely

 
Hozzászólás

Szerző: be december 7, 2009 hüvelyk Boros Gergely, Tavasz

 

Címkék: ,

APOSTOLI ATOMFIZIKA

2Péter 3:10-13

Elekronmikroszkópja nem volt
az egyszerű halásznak.
Kvantumelmélethez nem értett.
Nem ismert rádiumot, uránércet,
atommodellt, gammasugárzást,
antianyagot, ionizációt.
Hírét sem hallotta radioaktivitásnak.

De látó szemébe
Hirosima vakító fénye lobbant,
s míg levelet írt:
sercegő lúdtolla alatt
egy világ összeroppant…

El fog jönni a nap
s az elemek lángolva felbomlanak!
Ítélet az, ha végkép szerterobban,
amit Isten egységgé teremtett.
Ha széthull a család,
széthull Isten népe,
az emberi elme,
önző egyénekké a társadalom,
– akárcsak az atom.

El fog jönni a nap:
ég-föld lángbaborulva felbomlanak!
Ítélet tüzében széthull a világ,
felcicomázott,
agyonkutatott,
bálványozott világunk.

De – mert Ő ígérte –
szentül, kegyesen élve,
új eget és új földet várunk.

Siklós József

 
Hozzászólás

Szerző: be november 27, 2009 hüvelyk 61_2Péter, Advent, Siklós József

 

Címkék: , , , , ,

EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörü szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, –
hiába, hiába!
Gyujtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

…S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, –
az Ur áll mögöttem.

Dsida Jenő

Az kárpátaljai Credo együttes előadásában:
Credo: Egyszerű vers a kegyelemről

(Ha valaki megtalálja a youtube-on felolvasva, kérem írja be a linket megjegyzésként (comment), vagy ha megvan valakinek PowerPointban, kérem küldje el az e-mail címemre. Én hallottam valahol, de már nem emlékszem és nem találom…)

 

Címkék: , ,

AZ ISTEN-EMBER ÉS AZ EMBER

Három napja még hitte a tömeg,
hogy emberre kiált ,,Feszítsd meg!’’-et,
és hogy jól döntött, nem lehet vitás:
vesszen el Jézus, éljen Barabás!
Sikátorokon hordozta keresztjét
és mikor a keresztre rászegezték,
nem siratta az ítélő tömeg.
Hiszen bűnös, ezt érdemelte meg!
Ezért tűr mindent, tudva, ő hibás,
nem a nép, nem Pilátus, Kajafás.
Bűnös embernek meg kell halnia!
Ember-fiát siratja Mária.
Az ember-Jézus hunyja már szemét…
Rendül a föld és leszáll a sötét.
Pogány katona elámulva szólt:
bizony ez ember Isten Fia volt!
S míg félve néztek a halott testre,
Pilátust egy férfi felkereste,
kérte, adja ki a holtnak testét,
hogy kertjében csendben eltemessék.

Múlt az idő. Új hét hajnala volt.
Odasietnek, hol feküdt a holt
azok, kiknek nagyon fájt halála.
Az érkezőket üres sír várja.
Mennek, futnak, a nagy hírt szétviszik,
s kiáltják: él, él Jézusunk megint,
a feltámadás és élet Ura!
Nem pusztíthatja el ember soha!

A hír terjed és sosem ér véget:
a haláltól nem kell többé félned,
helyettünk halt meg ott a kereszten,
hogy nekünk új életet szerezzen!
Isten Őérte mindent megbocsát,
s már elérhetjük az örök hazát!

Hézser Zoltán

 
Hozzászólás

Szerző: be november 25, 2009 hüvelyk Evangelizálás, Hézser Zoltán, Húsvét

 

Címkék: ,

 
%d blogger ezt kedveli: