MÁRCIUSI ÁLOM

Álmodom egy fényes,
nagy magyar királyról.
Jönne, hol a nap kél,
fényes csodatájról.
Jönne hóparipán,
erős mentőkézzel.
Igazság sarjadna,
merre lova lépdel.
És amerre járna:
Segítséget senki
hiába nem várna.
És ahová térne,
égi áldás térne:
Igazi jót senki
hiába nem kérne.
Édes, szép hazánkban
békesség honolna.
Milyen szép is lenne!
Milyen jó is volna!

Nem is lehetetlen.
Nem is olyan álom.
Hiszen él egy Király,
fényes csodatájon.
Fényes égi tájról
hozzánk le is szállott.
Hozott segítséget,
hozott igazságot,
ragyogó örömöt,
boldog békességet!
Csudaorvosságot
annak, kit seb éget.
Hódoló szívünk bár
mind elébe vinnénk,
hatalmában bíznánk,
erejében hinnénk!
Amíg minden magyar
nem hajt neki térdet,
az én édes hazám,
tudom, fel nem ébred.
Erős, mentő kezét
megragadva kérem:
„Édes Uram Jézus!
Mentsd meg az én vérem!”

Túrmezei Erzsébet

 

ÚJÉVI IMÁDSÁG

Ó szelíd és alázatos Jézus, hallgass meg.

Mások megbecsülésének a kívánásától szabadíts meg Jézus.
Mások szeretetének a vágyásától szabadíts meg Jézus.
Mások dícséretének a kívánásától szabadíts meg Jézus.
Az elsőbbségben részesítés kívánásától szabadíts meg Jézus.
A tanácsom kikérésének a vágyásától szabadíts meg Jézus.
Mások helyeslésének a kívánásától szabadíts meg Jézus.

Azon félelmemtől, hogy megaláznak, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy semmibe vesznek, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy megszidnak, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy bírálgatnak, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy megfeledkeznek rólam, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy nevetségessé tesznek, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy igazságtalanul bánnak velem, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy meggyanúsítanak, szabadíts meg Jézus.

Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy másokat szeressenek jobban, mint engem.
Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy másokat becsüljenek többre, mint engem.
Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy a világ szemében mások növekedjenek, én pedig legyek kisebb.
Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy mások legyenek kiválasztva, én pedig legyek félretéve.

Assisi Ferenc olasz szerzetes (1181 – 1226)

 

HIT HULLÁMHOSSZÁN

Hit hullámhosszán száll, a gondolatban,
és csendességben elmondott ima.
Hidat alkot mélység, magasság között,
nyitott út, mely időhöz nem kötött.

Isten és ember közt, élő kapcsolat,
léleknek erőt, biztonságot ad.
Hogy szilárdan állja, lét viharait,
ne törjék össze, súlyos gondjai.

Mert az ember, e földi vándorútján,
néha göröngyös, szakaszokon jár.
Ha büszkén, önmagában bízva járja,
göröngyökön, gyakori botlása.

De kezét nyújtja, a Mindenség Ura,
ha nyílt szívvel, imában szólítja.
Viharzónában sem, süllyed a bárka,
csitul a vihar, szelíd szavára.

Schvalm Rózsa

 

MINDEN NAP…

Minden reggel ha felkelek, kinyitom a szememet,
eszembe jut én Megváltóm, hogy Te szeretsz engemet!
Megtartottál engem mára, s minden új nap ajándék! –
Lehetőség arra, hogy még jobb emberré válhatnék!

Köszönöm most Uram Néked – s élek vele, jól tudod!
Igyekvésem, törekvésem minden nap megújítod!
Erőt adsz, hogy segíthessek drága embertársakon –
s boldoggá tesz engem újra: Szereteted jó, nagyon!

Tovább adom én is tehát, hogy mindenki láthassa
milyen is ha boldog lehet, s szereteted áthatja!
Hiszen olyan jó szeretni, csak az tudja igazán…
aki a Te kegyelmedből megérezte önmagán.

Megköszönöm én teremtőm, hogy én is megéreztem
és azóta is csak egyedül Te lettél az Életem!
Igazgatod lépéseim, egyengeted utamat
segítségül nekem adtál drága, új Barátokat!

Azóta is boldog vagyok, megtaláltam önmagam
pedig elveszettnek hittem, értelmetlen, céltalan…
És akkor Te értem jöttél: – szóltál hozzám: gyermekem!
Kövess engem drága lélek, s helyet kapsz a szívemen!

Ettől kezdve minden órám, minden egyes percemet
igyekszem csak Neked élni, megmentetted lelkemet!
Eltörölted bűneimet szent kereszted bár nehéz…
de ha nem veszem fel újra reményem a ködbe vész.

Ezért aztán minden új nap, minden egyes hajnalán
megköszönöm Neked Jézus, s igyekszem is – igazán!
Szeretném, ha méltó lennék arra amit adsz nekem!
Buzgóságom mosolyogva figyeled Te odafenn!

Valahányszor Rád tekintek, rád emelem szememet
eltölt a Te békességed, s betöltöd a lelkemet!
Elküldöd a vigasztalót – megígérted, s megadtad!
És azóta tudom, érzem lelkem Hozzád szaladhat!

Pedig csak egy porszem vagyok, nem is értem kegyelmed –
Hogy lehettél ilyen jó, hogy észrevetted gyermeked…
Ezért aztán amíg élek, hirdetem az Országod!
És igyekszem méltó lenni! – Mikor eljössz, meglátod!!!

Arra kérlek ezért Uram, maradj mindig énvelem
kísérd el a lépéseim, s fenyíts meg, ha vétkezem!
Mert jól tudom minden kínom, minden egyes fájdalmam
csak Tehozzád vezet Uram, s Te leszel a jutalmam!

Édes Jézus! Én szerelmem adj erőt, hogy életem
méltóképpen éljem – Érted – szereteted hirdessem!
S egykoron, ha Hozzád térek arcodat megláthatom:
Boldog leszek Uram Veled, fehér ruhám megkapom!

Hiszem ezt és érzem – így lesz! Oly erőt ad ez nekem
Sugárzik a boldogságom, minden egyes emberen!
Köszönöm az ígéretet, köszönöm a jó reményt!
Örök hálám zengedezzen éneklem az ÚR NEVÉT!!!!

Tóth Istvánné Marika

 

CSAK EGY MIATYÁNKOT

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor lelkünket bú és bánat nyomja.
Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe,
Az örök szent Isten trónja elébe.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor testünket betegség kínozza.
Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,
Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Ha betegség, bánat mind jóra fordulna.
A lelkünk mélyéből fakadjon a hála,
Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója.

Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon,
Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon.
Életünk hajója háborgó tengerén,
Ha Ő koronázza békességbe mégyen.

És ha életünk végórája jönne,
Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle.
Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára,
S csak Miatyánkot mondjunk utoljára.
Ámen.