Értelme sincs talán még, meglehet,
hogy csendben veled beszélgetek.
Pedig, amíg formálnak ős csodák,
őrt áll nekik s neked a nagyapád,
s kérdezgeti a nagy Titoktudót:
milyen leszel, nagyon vár, csöpp utód?
Miből szövi lényednek szövetét
szellem, anyag, test-föld és lélek-ég?
Áldás leszel? Szelíd dal, halk derű?
Katáng szemű vagy gesztenye szemű?
S milyen nemű? Fiú, lány? Mondd, ki hát?
Sudár fa, vagy lehajló kis virág?
Akármilyen s akárki is leszel,
de küldetést hozol… Hiszem… hiszem!
Füle Lajos
Tóth Mária
június 30, 2014 at 2:21 DU.
Köszönöm szépen. Gyönyörű és elgondolkadtató! Elmélkedhetünk, mi, nagymamák, milyen módon segíthetjük, a családfánk új ágát….