RSS

alázat címkéhez tartozó bejegyzések

MEGTÉRÉSEK

„Megtértem” – mondod halkan, én
hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment.

***

„Hát megtértem apám…”
– Ha te tudnád ebben a részed,
így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam:

„Megragadott az az Úr, AKI van,
AKIRŐL te beszéltél,
AKI elől a szívem
éveken át menekült”.

Füle Lajos

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos

 

Címkék: , , ,

A SÁMLI

A sámli szürkén, személytelenül
kuporgott benn a leghomályosabb
sarokban… ott a fényes bútorok
honában eltűrt senki volt az árva.
A pianínó szinte meg se látta,
az intarziás szekrény gőgösen
illegetett fején egy hetyke vázát,
kuncogva álltak tarka szőnyegen
a karcsú lábú székek: büszke pávák.

Mikor a szöszke kisfiú belépett,
felé fordultak hívón mosolyogva.
De ő szaladt az elhagyott sarokba,
és átölelte szótalan a sámlit,
kicipelte a szoba közepére,
s hozzásimult, mint hűséges barát…

– És betöltötte lassan a szobát
a kicsinyek különös dicsősége.

Füle Lajos

 
1 hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos

 

Címkék: ,

EGY PÉTER-NAPON

Uram, én várlak. Nappalon, éjen,
Uram, én várlak. Őriztem mélyen
benn a szívemben a vágyamat.

Olyan üres volt, céltalan, árva…
Keresve, várva, epedve, vágyva,
már feléd tártam az életem.

Uram, év vártalak, de fényességed
földre leroskaszt és látom: Néked
szolgálni, Uram, én nem tudok.

Eredj el éntőlem! Fényed, ha rámhull,
szépséges magambul, büszke ruhámbul,
nem látod, Uram, csak rongy marad!

Eredj el éntőlem… célom, jövendőm!
Hagyj nyomorultan, ilyen esendőn
hiába követném nyomdokod.

Eredj el éntőlem! Az, aki voltam,
maradjak tovább is könnyesen, holtan,
nem várva soha már semmire!

Eredj el éntőlem! – S szólal a Mester:
Így, megalázva, tele sebekkel,
összetörten vagy az enyém.

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk 42_Lukács, ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , , ,

HANGSZEREK

Hangszerkereskedés.
A kirakat még villanyfényben ég.
Ajtaja zárva rég.
Egy pillanat.
A lábam sürgősen továbbhalad.
De még sokáig utánam rémlenek
a néma hangszerek.
Hiszen a lelkük lelkemmel rokon.
Mennyi zsongó muzsika szunnyad
a hallgató, a titkos húrokon.
Vajon ki kelti fel?
Művész, akire tenger szív figyel…
dobban, érez…
kinek mosolya, könnye ezreké lesz.
Indulójára léleksereg indul,
s a föld poros határain túl
mind magasabbra, magasabbra ér…
éled az elhaló remény?!…
Vagy kopott kontár, akinek kezén
a szent titok, a zengő költemény
alszik – hiába szánod –
véget nem érő csipkerózsa-álmot?

Nagy a hangszerkereskedés.
Sok a hangszer, de a művész kevés.
Mind, tudom, mind művészre várnak,
s odajutnak pénzes kontárnak.
A cremonai hegedű sem tudja,
ha megveszik hová visz az útja.
Csoda vagy játék, fület sértő,
minden lehet: angyal, kísértő…
Szférák zenéje tudna lenni…
hiába: nem függ tőle semmi.
Száz lehetőség, s tehetetlen
pihen rideg kalmárkezekben.
Még most is látom: fényes kirakatból
sóvárgó húrjuk a szemembe néz.

Ó, milyen megbecsülhetetlen,
hogy bár a lelkük lelkemmel rokon,
a sorsuk idegen,
s nincs hideg, számító kalmárkezekben
a hangszerem.
Enyém és engem illet számadás.
Tőlem függ, hogy mivé lesz,
hogy kontárkézre jut, – vagy célhoz ér
az Alkotó örök művészkezéhez.

Sokáig rossz sáfára voltam.
Játszhatott rajta kontárhangulat
és kontárfájdalom.
De jött a művész, jött és egyre kérte:
„Hadd játsszam rajta már az én dalom!
Én alkottam, én formáltam szeretve,
a húrjai titkát én ismerem.
Azóta nem is játszik rajta senki más,
feledtem régi dalt és régi lázat.
S ha kezébe’ zenél,
a muzsikája ha lelket elér,
könny ha kicsordul, szem ha felragyog,
hullám csap át felettem: halk alázat.

A kirakatból
hallgatag húrok ragyognak felém.
Lesz-e, aki felébreszt,
alvó muzsika, zengő költemény?
Lesztek-e győztes, szép csodává,
amivé alkotótok tervezett?…
Én embersorsomat dicsérem
és áldva áldom a művészkezet.

Túrmezei Erzsébet

 
1 hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , , , , , ,

ISTEN MŰHELYÉBEN

Olyan jó élni Isten műhelyében,
ott formáltatni hűséges kezében
kemény vésővel, döngő kalapáccsal,
szerető, szelíd, szent simogatással.

Látni, hogy íme szobrok száza készül,
néhány vonással naponta egészül.
A Mester keze percre sem pihen meg.
Eszközei munkálnak, nem pihennek.

Tudni, hogy kemény, ormótlan kő voltam,
akaratjára soha nem hajoltam,
dacos énemről lepattant a véső.
És hálát adni, hogy még most se késő.

Csodálni Őt, amint szeretve fárad,
amint nem sajnál drága életárat:
odaadni értem és odaadni másért
egy megtörésért, hozzáfordulásért.

Csodálni Őt, ki annyi büszke lelket
szeretetével örök rabul ejtett.
Sziklatömböket döntött le a porba,
hogy átformálja szépséges szoborra.

Igen, csodálom Őt, csak Őt csodálom.

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , ,

SAKKFIGURA

Egyszerű sakkfigurád vagyok
én Neked, Uram,
lovad, parasztod, futód,
amit akarsz, ahogy akarod.

Sosem akartam király lenni,
bástyának se lennék jó, tudom,
de jó a Te kezedben lenni,
s odaállni, ahova akarod,
ahová bölcs gondolataid
vezényelnek, s veszteg maradni, míg
kegyelmesen új jelt nem ád kezed.

Vidd velem győzelemre gondolataidat!
S ha néha netalán
ki is ütnek démoni erők,
végy kegyelmes kezedbe újra,
rendelkezz velem!

Egyszerű sakkfigurád vagyok
én Neked, uram!

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be április 8, 2011 hüvelyk ALKALMI, Füle Lajos

 

Címkék: , , , ,

ÉN TUDOM MIT KÉNE CSINÁLNI!

Ej, azok a csövek nem akarnak pászolni!
Hiába forgatják az apa kezei,
óvatosan hiába illesztgeti,
nem akarnak engedelmeskedni.

– „Megállj Sátán, nem tolsz ki velem!
Nem fogod feldúlni lelki békességem!”
Magabiztosan így beszél az apa,
s a kályhacsöveket hiába forgatja.

Az öt-hat éves gyermek ott állt mellette,
tágra nyílt szemekkel nézte.
Szeretett volna segíteni:
– „Apukám, én tudom, mit kéne csinálni!”

– „Hagyjál békémbe, ne szólj bele!”
Lassan kezdett fogyni a türelme.
Hiába cserélgette, forgatta,
eredménytelen volt a munkája.

A gyermek megpróbált újra beleszólni:
– „Apukám! Én tudom, mit kéne csinálni!”
– „Hallgass már! Ne bosszants! Mit tudsz te?
Te akarsz tanítni kisgyermek létedre?!”

A gyermek elhallgatott és tovább nézte,
milyen idegesen jár az apa keze.
Már mióta kínlódik vele,
és mégsem haladt semmire.

Nem unta meg újra mondani:
– „Apukám… és tudom mit kéne csinálni!”
– „Hallgass, te kölyök! Mert megverlek!
Pucolj rögtön a sarokba innet!”

A gyermek elkotródott, és messziről nézte,
várta, mi lesz már ennek a vége.
Az apja még mindig nem hagyja abba,
ügyetlenségében kezét is megvágta.

Már végképp elfogyott a türelme,
csak úgy tombolt a méreg benne.
A gyermek megpróbált még egyszer szólni:
– „Apukám, én tudom, mit kéne csinálni!”

– „Na mondjad hát!” nyögte lihegve.
De meglepődött a feleletre.
A gyermek teljes meggyőződéssel mondta:
– „Imádkozni kéne, apukám drága!”

– „…Igazad van. Imádkozni kell…”
És imádkozott teljes őszinteséggel:

– „Uram Jézus! Az előbb hencegtem,
hogy a Sátán nem tud felzavarni engem.
s íme, míg sokat mérgelődtem,
odalett a lelki békességem.

Bocsásd meg, hogy bíztam a magam erejébe,
és nem hívtalak segítségemre.
Csak most látom, milyen semmi vagyok.
Tenélküled még ennyit sem tudok.”

Imáját hálával fejezte be,
Hogy a gyermek által az Úr megintette.
Aztán alig fogott munkájába bele,
azonnal készen is lett vele.

A gyermek örömmel újságolta a többieknek:
„Apukámnak az Úr Jézus segített!”

* * * * * * * * * * * * * * * *

Hidd el, testvér, sokszor az Úr szól a gyermekbe’,
Csak te ne vágj fel, vedd figyelembe!

Ha nem jutott eszedbe segítségül hívni,
Jézusod kénytelen figyelmeztetni,
mielőtt lelki békéd elfogyna.
Ő mindig a te javadat akarja.

Aztán meg ne hencegj a Sátánnal szembe,
mert cudarul megjárhatod vele.
Ne bízz soha a saját erődbe:
Jézus erejét vedd mindig igénybe!

 
Hozzászólás

Szerző: be február 2, 2011 hüvelyk ALKALMI, Gyermeknap

 

Címkék: , , , , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: