HIT HULLÁMHOSSZÁN

Hit hullámhosszán száll, a gondolatban,
és csendességben elmondott ima.
Hidat alkot mélység, magasság között,
nyitott út, mely időhöz nem kötött.

Isten és ember közt, élő kapcsolat,
léleknek erőt, biztonságot ad.
Hogy szilárdan állja, lét viharait,
ne törjék össze, súlyos gondjai.

Mert az ember, e földi vándorútján,
néha göröngyös, szakaszokon jár.
Ha büszkén, önmagában bízva járja,
göröngyökön, gyakori botlása.

De kezét nyújtja, a Mindenség Ura,
ha nyílt szívvel, imában szólítja.
Viharzónában sem, süllyed a bárka,
csitul a vihar, szelíd szavára.

Schvalm Rózsa

 

SZERESD ELLENSÉGEDET

Mily nehéz szeretni azt,
ki durván, sáros lábbal,
mélyen lelkedbe tapos,
s kárörvend fájdalmadon.

Arcán Júdási mosoly,
szíve szándéka gonosz.
Gonoszsága tőrbe csal,
hamis az ajándéka.

Némán tűrsz, mint áldozat,
nem fizetsz rosszért rosszal,
de ki ádáz ellenség,
oly nehéz szeretni azt.

Krisztusi példa segít,
kik keresztre feszítik,
azokért imádkozik,
vére értük ontatik..

ha szívedben Ő lakik.
már képes vagy szeretni,
ki ellened vétkezik,
s tudsz érte imádkozni.

Schvalm Rózsa

 

NE NYUGODJ BELE!

Ha azt látod, hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagyrésze fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugodj bele!

Mert könyörögni, sírni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik.
S minden megbánt bűn semmivé lehet,
Ha az ÚR veled.

Füle Lajos

 

ISTENRŐL SOHA NE FELEDKEZZ EL

Istenről soha ne feledkezz el,
gondolj Rá, amikor a nap felkel,
fénysugarakkal köszönt a reggel,
ébredésed, Neki köszönheted.

Imádkozz Hozzá, hívő lélekkel,
mert szerető, igazságos Isten.
Meghallgatja minden kérésedet,
megadja, mi javadra van Neked.

Ismeri Ő szívedet, lelkedet,
előtte, gondolatod sem rejtett.
Javadra van, ha szenvedni enged,
akkor is veled van, szertetettel.

Szenvedés, mint ötvös tüze tisztít,
megtisztul benne, az emberi szív.
Hogy Krisztus arca teljes fényében,
és tisztán, felragyoghasson benne.

Schvalm Rózsa

 

ÉN TUDOM MIT KÉNE CSINÁLNI!

Ej, azok a csövek nem akarnak pászolni!
Hiába forgatják az apa kezei,
óvatosan hiába illesztgeti,
nem akarnak engedelmeskedni.

– „Megállj Sátán, nem tolsz ki velem!
Nem fogod feldúlni lelki békességem!”
Magabiztosan így beszél az apa,
s a kályhacsöveket hiába forgatja.

Az öt-hat éves gyermek ott állt mellette,
tágra nyílt szemekkel nézte.
Szeretett volna segíteni:
– „Apukám, én tudom, mit kéne csinálni!”

– „Hagyjál békémbe, ne szólj bele!”
Lassan kezdett fogyni a türelme.
Hiába cserélgette, forgatta,
eredménytelen volt a munkája.

A gyermek megpróbált újra beleszólni:
– „Apukám! Én tudom, mit kéne csinálni!”
– „Hallgass már! Ne bosszants! Mit tudsz te?
Te akarsz tanítni kisgyermek létedre?!”

A gyermek elhallgatott és tovább nézte,
milyen idegesen jár az apa keze.
Már mióta kínlódik vele,
és mégsem haladt semmire.

Nem unta meg újra mondani:
– „Apukám… és tudom mit kéne csinálni!”
– „Hallgass, te kölyök! Mert megverlek!
Pucolj rögtön a sarokba innet!”

A gyermek elkotródott, és messziről nézte,
várta, mi lesz már ennek a vége.
Az apja még mindig nem hagyja abba,
ügyetlenségében kezét is megvágta.

Már végképp elfogyott a türelme,
csak úgy tombolt a méreg benne.
A gyermek megpróbált még egyszer szólni:
– „Apukám, én tudom, mit kéne csinálni!”

– „Na mondjad hát!” nyögte lihegve.
De meglepődött a feleletre.
A gyermek teljes meggyőződéssel mondta:
– „Imádkozni kéne, apukám drága!”

– „…Igazad van. Imádkozni kell…”
És imádkozott teljes őszinteséggel:

– „Uram Jézus! Az előbb hencegtem,
hogy a Sátán nem tud felzavarni engem.
s íme, míg sokat mérgelődtem,
odalett a lelki békességem.

Bocsásd meg, hogy bíztam a magam erejébe,
és nem hívtalak segítségemre.
Csak most látom, milyen semmi vagyok.
Tenélküled még ennyit sem tudok.”

Imáját hálával fejezte be,
Hogy a gyermek által az Úr megintette.
Aztán alig fogott munkájába bele,
azonnal készen is lett vele.

A gyermek örömmel újságolta a többieknek:
„Apukámnak az Úr Jézus segített!”

* * * * * * * * * * * * * * * *

Hidd el, testvér, sokszor az Úr szól a gyermekbe’,
Csak te ne vágj fel, vedd figyelembe!

Ha nem jutott eszedbe segítségül hívni,
Jézusod kénytelen figyelmeztetni,
mielőtt lelki békéd elfogyna.
Ő mindig a te javadat akarja.

Aztán meg ne hencegj a Sátánnal szembe,
mert cudarul megjárhatod vele.
Ne bízz soha a saját erődbe:
Jézus erejét vedd mindig igénybe!