RSS

öröm címkéhez tartozó bejegyzések

KICSIKE LÁNYUNK CSAK NEVET

Kicsike lányunk csak nevet,
neveti még az életet.
Nevet, vagy mosolyogva hallgat,
mosolyogja az aggodalmat.
Innen még minden börtönön
ringatja parttalan öröm…

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos

 

Címkék: , ,

KIS CSILLAGOM

Kis Csillagom, ragyogj, ragyogj!
Ha hull a nap, ha fénye fogy,
ne bírjanak árnyak velem,
ragyogd tele az életem!

Az életem s a másokét.
Ne lepjen el sűrű sötét:
vétek-korom, átok-bozót,
légy fényhozó, fényhordozó!

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos

 

Címkék: , ,

A BABA MOSOLYA

Ritkán sír, tízszer annyit
mosolyog, szinte hallik
derűje halk nesze.
Üde, bimbócska kedve
kinyílik s teljesedve
kérd: vele érzel-e?

Mint ki valami áldott
szépséges szépet látott
ámulva valahol,
szeméből úgy sugárzik
derűje, szinte másik,
szebb létezésbe von.

Valami ősi forrás
ez a mély-mély mosolygás,
ez a derű patak?
Vagy kár gondolni többre:
éltünk őszinte tükre,
mely mindent visszaad?

Én nem tudom, de fénye
a szív mélyéig ér le,
gyógyít, üdít, betölt,
s míg nézek vissza rája,
a létezés csodája
bennem is testet ölt.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos, Gyermekbemutatás

 

Címkék: , ,

HA TE NEM LENNÉL

Ha Te nem lennél, két riadt kezemből
kihullatnám az életem,
mint céljavesztett, hitvány semmiséget.
Ha Te nem lennél, meghalna az élet,
meghalnának a Színek énnekem.
Déli verőn is dideregve fáznék,
hiszen Te vagy tündöklő napvilágom.
S bár tündérkertek ösvényein járnék,
elepednék, mint kopár pusztaságon.
Rettentő rommá összeomlana
énbennem minden, ami szent és drága:
lelkem elrejtett végtelen világa.
Szertehullana a harmónia,
sóhajokká lennének a dalok
és sikoltássá minden énekem:
hisz mindenem vagy, Uram, énnekem.

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk 50_Filippi, ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , ,

HALÁSZOK TENGERÉN

Este volt. A habok zúgtak.
S kivetettem én a hálót
künn az élet tengerén.
Kivetettem és bevontam,
kincsre mégse leltem én.
Kivetettem újra, újra.
Vágytól zengett a szívem,
vágyból volt a hálóm szőve,
s nem maradt benn semmi sem.
Mindörökre üresen
kivetettem és bevontam.

Szelíden és szeretettel
Járt a parton Valaki.
Valaki hatalmas hálót
vetett a tengerre ki.
De Ő lelkeket halászott
S értük drága árt adott.
Piros vérén vette őket
s járt utánuk nem törődve
fáradtsággal, szenvedéssel,
mígnem egyre rátalált.
Az életnek tengerére
kivetette hálóját
Jézus, a lelkek halásza.

Búsan ültem ott a parton,
mikor éppen arra járt.
Üres, fáradt volt a lelkem,
Mert soha semmit se leltem,
Hálóm semmit se hozott.
Rámtekintett, rámtalált.
Szeretete hálóját
rámfonta szelíd kezekkel,
s mikor immár rabja lettem,
így parancsolt csendesen:

„Vedd a hálód gyermekem
és siess, evezz a mélyre.”
Felsírt bennem a panasz:
„Uram, annyit fáradoztam
s mindörökre hasztalan.
Kivetettem és bevontam
hálómat a tengeren.
Sötéten, vigasztalan
kellett látnom üres voltát.
A békesség, a boldogság,
hálómat mind elkerülték.
Nagy, hiú próbálkozások
hitemet is elrabolták…
De… kivetem mégis mostan
parancsodra, Mester.”

Kieveztem a tengerre.
Jézus mondta. Kieveztem.
Fénylő tükrű, mély vizekre
üres hálóm kivetettem.
Jézus küldött mély vizekre
Kivetettem, – vontam, vontam,
mindhiába! Kiemelni
nem bírta már két kezem.
Kinccsel lett tele a hálóm!
Kegyelemmel lett tele!
Öröm drágagyöngyös terhe
húzta le a mély fele.

Hahó, kik ott fáradoztok
künn a parton hasztalan,
sötéten, vigasztalan
üres hálókat emeltek:
ide, ide, ide jertek!
Segítsetek kiemelni
teli hálóm kincseit!
Hahó! Jöjjetek a mélyre!
Hisz az élet tengere
kincsben kiapadhatatlan.
S hol a mélye, hol a kincse,
Jézus tudja egyedül.
Jézushoz jöjj és halássz!
Ki ott fáradsz szakadatlan
s kincseket sosem találsz,
ki ott könnyesen, kietlen,
néma partokon bolyongsz:
jöjj a Jézus közelébe,
jöjj sietve és ne késs.
Jöjj és tele lesz a hálód,
szakadásig tele lesz.
Roskadozva emeled.
Boldogságod megtalálod.
Békességed megleled.

Este, újra esete lett.
Habok zúgnak, szél mesél.
Halkan, némán hulla könny
nyűtt, üres hálók felett.
Csak a Jézus daloskedvű
halászai ajkán
zeng a diadalmas ének:
„Telt hálókat emelünk.
Győztesen zeng a dalunk.
Ó, evezzetek a mélyre,
s énekeljetek velünk!”

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk 42_Lukács, ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , ,

TAVASZODIK

Köszönöm neked ezt a percet,
én Istenem, hogy víg vagyok,
hogy hó olvad a lágy barázdán,
a mogyoró is bomlik sárgán,
s az égből azúr-illatok

felhője csap szívem tavába
s vitorláit ezernyi cél
hajrázó hittel újra bontja;
mint türelmetlen feslő bodza
melegszem napod fényinél,

és azt hiszem, magamba mentem
szent önzéssel mind a napod:
mert valami pótolhatatlant,
valami nagyot, halhatatlant
kell tenni most míg fény ragyog;

mintha egy boldog titkot várnék –
lám olyan régen állok itt:
nem is tudom már mit akartam,
csak simogatom szent zavarban
az árva bodza ágait…

Tanka János

 
Hozzászólás

Szerző: be április 15, 2011 hüvelyk Tanka János, Tavasz

 

Címkék: , , , , , ,

A GYÜLEKEZET ÉNEKEL

Kihallatszik az ablakon át:
buzgón kéri Izráel Pásztorát.
Halkan szűrődik, szinte angyali.
El nem mondhatom, mily jó hallani!
Oly szép az ének – orgona zene,
könnyes lesz sok járókelő szeme.
Örül a szívem és örül az ég,
hogy zeng boldogan három nemzedék.
Mert itt a templom nem üres soha,
lehet az élet zord és mostoha.
Bizony van kín, gond, bánat, rák, halál,
de a szív nyugtot itt mindig talál.

Szárnyára vesz az ének, száll velem,
kitárul előttem a Végtelen.
Zeng a sok boldog ifjú, vén torok
megirigyelhetik az angyalok.

Irigylem én is, hogy szívük lobog
s közös örömben együtt boldogok.
S hogy az örömöm még nagyobb legyen,
bemegyek hát – s érzem, hogy idebenn
köztünk az élő Isten van jelen

s szívemet én is Hozzá emelem.

Bódás János

 
Hozzászólás

Szerző: be március 22, 2010 hüvelyk 19_Zsoltárok, 46_1Korinthus, ALKALMI, Bódás János

 

Címkék: , , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: