RSS

hit címkéhez tartozó bejegyzések

GUSZTÁV ADOLF HAGYATÉKA

Még dúl a harc, de ő, a had vezére,
nem küzdhet már tovább. Kihull a vére.
Szent zászlaja győzelmesen loboghat,
felette feketét a gyász lobogtat:
rajta most a halál ül diadalt.
Belenéz a kialvó fényszemekbe:
„Nem zenged már a győztes éneket te,
Nem zenged már a győzelmi dalt.

Nézd, úr vagyok feletted. Sírba tesznek.
Sötét a sír. És porló tetemednek
sorsára jut a cél, az eszme, minden,
miért meleg véred hullattad itt fenn.
Most vége. Látod ez volt az egész.”
Még dúl a harc, de ím a harc vezére:
halál hajol már hűlő tetemére
és a kialvó lángszemekbe néz.

De azok rajta túl a fénybe látnak.
Dobaján át rohanó paripáknak
zene hallik és léptek közelegnek:
Ő jön! És lázas ajkát a betegnek
boldog igékre nyitja a titok.
Ő, tudja jól: mellette áll az Élet!
A halál zordon árja szerteszéled.
Ujjong a lelke: Krisztus győzni fog!

Kihull a vére, éj borul szemére,
de a halott vezérnek van Vezére,
s az él! A harc folyik tovább az ellen
ármányos, konok, nagy hatalma ellen.
A teste porlad már a föld alatt,
megállt szívének győzelmes verése.
De fenn örök az élet magvetése
és Krisztus mégis győzelmes marad.

Századok tűnnek, hervadó virágok,
sorra lehullnak eszmék és világok.
Jelenek jönnek, múltakon tipornak.
Titkos határán vésszel teli kornak,
Krisztus hada hol vagy? Küzdesz-e még?
Ó, küzdesz, de roskadva, csüggedezve!
Nem érzed-e magadon égni egyre
a svéd király kialvó lángszemét?!

Fogyott erődre, elhaló magodra
gondolsz… Bús, megrepedt templomfalakra,
s kezed a fegyvert már elejteni készül…
Pedig reád szállt drága örökrészül
eleidtől a nagy, szent titok:
Bár minden, minden ellened szavazna,
halál tiporna rád, vagy tél havazna,
emeld a zászlót: Krisztus győzni fog!

Túrmezei Erzsébet

Reklámok
 
2 hozzászólás

Szerző: be február 10, 2012 hüvelyk ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , , ,

HISZEK A SZERETETBEN

Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserű „nem”-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.

Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdethessék:
Hiszek a szeretetben.

Túrmezei Erzsébet

 
1 hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , ,

MÉGIS

Milyen sokat kellene hinnem,
s milyen keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél viharban, vészben,
s hányszor eltévedek.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el?
Hisz olyan keveset hiszek még,
s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,
nagyobb a kegyelem.
Ebben hiszek, s szemem bűnbánón
megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg többről többre nő,
s egész a célig elsegítsen:
hatalmas Isten Ő.

Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , , , ,

SZOROZD MEG! (ISKOLÁS VERSEK)

Megoldatlan feladatom felett
virrasztok. Hiányzik a felelet.
„Jöjj, Mesterem! Nézd, nem bírok vele.
Csak könnyeimmel öntözöm tele.
Ha éhezők könyörgő szája kér,
aszott kéz nyúl betevő falatér’,
s a lelkem olyan kifosztott, szegény:
magam is éhes, hogy’ segítsek én?
Elfogy a hit és elfogy az erő.
A kevesemmel hogy’ álljak elő?
A keveset ezeknek osztani,
hogy mindenkinek jusson valami,
jusson valami és jusson elég,
Mester , lehet?!” „Hát szorozd meg elébb!
A szorzó áldott két kezem legyen!
Emlékezzél csak! Azon a hegyen…
az ezrek… az öt árpakenyér…
s te búslakodnál a kevesedér’?
Szorozz! – Enyém az éhező sereg.
Szorozz! – Én mindig megsegítelek.
Szorozz! – Az én szolgám szegény legyen,
s ha adni kell, mindig tőlem vegyen!
Szorozz!”
Szorzok és hajnalfényben ég
a diadalmas eredmény: Elég.

Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , ,

ADD ÖSSZE! (ISKOLÁS VERSEK)

Félve megyek az iskola felé,
Félve a Mester hő szeme elé.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
a sok kusza, egymás alá vetett
tétova számot: „Valaki beteg…
szenved, gyötrődik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok
önmagam ellensége legnagyobb.”
A mester nézi… hosszan, komolyan,
„Bizony a feladatban hiba van.
Sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a hatalmamat.”

Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is.
Oly biztató az eredménye is.
Hozzáadva hatalmát, erejét,
szeretetét, mely melengetve véd
mindenhez, ami nyomja a szívem,
az eredmény: „Hiszek uram. Igen.”

Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , ,

ÉN VELED VAGYOK

Hittel, reménnyel járj végig utadon,
hidd el Én mindenkor, veled vagyok.
Ha az égen napfény, vagy csillag ragyog,
vagy, felhők tornyosulnak sötéten,
Én veled vagyok, nem hagylak el téged.
Megőrizlek sötétben és fényben,
végigkísérlek, hűséggel utadon,
mert félőn szerető, Megváltód vagyok.

Schvalm Rózsa

 
Hozzászólás

Szerző: be június 8, 2011 hüvelyk ALKALMI, Schvalm Rózsa

 

Címkék: ,

SPURGEON TANÍTÁSA A HITRŐL

Én a hitet szószerint veszem,
Hinni valamit, annyit teszen:
Nem kutatni kétkedőn utána
Nem kérdezni még sokszor, – hátha
Mégsem úgy van, – húzódni tőle,
Amíg meggyőződünk felőle.
Az üdv dolgait amint van hiszem,
És a hitet szószerint veszem.

Oly egyszerű az üdv nagy útja:
„Higgy és üdvözülsz” – így van megírva.
Annyi az egész: Higgyed és higgyem,
Hogy az Úr Jézus meghalt értem.
Halálával minket megmentett,
Ingyen kínál örök életet.
Fogadd el a feléd nyújtott kegyet,
Csak hinnünk kel és a miénk lehet.

Egy vasárnapi iskolában
Erről szólott a lecke tárgya,
S a gyerekek könnyelműen veszik:
Megszokott tárgy már a hit nekik.
A tanító magyarázza s kérdi,
Gyermekszívnek nehéz megérteni.
Arcukról látja, hogy csak nem értik,
Ezért másképpen magyarázza nékik.
Óráját zsebéből kiveszi,
Kinek kell ez óra? – kérdezi.
A gyerekek csak mosolyognak,
Nem hiszik amit most hallottak.
Nem kell! – kiáltja vissza Janika,
Mert úgysem adja, mondja Marika.
„Gyere Gyurika legyen hát a tied!”
Dehogy fogadná el, szinte megijed.

Nem hiszik, hogy az övék lehetne,
Kezüket sem nyújtják érte.
Akkor a kis Jóska kimegyen,
„Neked kell az óra gyermekem?”
Felé nyújtja, az meg elveszi,
Zsebrevágja és megköszöni.
A többiek nézik csodálkozva:
Tanító bácsi hát neki adta?

– Igen, tinéktek is kínáltam,
Aki elvette, annak adtam…
És ez a hit. – figyeljétek meg,
Így kínálja Jézus a mennyet,
Az üdvösséget, az örök életet,
Csak el kell fogadni tinektek.
Mert ez a hit, hogy fogadjam el,
Amit Jézus nyújt nagy szeretettel.

Én is a hitet szószerint veszem,
Mit Jézus ígért, én azt elhiszem.
Ingyen kínál lelki javakat,
Uram elfogadom azokat.
Méltó nem vagyok rá érezem.
Tudom, amit nyújtasz: kegyelem.
Én csak feléd nyújtom a kezem
És a hitet szószerint veszem.

 
 

Címkék: , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: