RSS

igehirdetőnek szavalásra címkéhez tartozó bejegyzések

AZ ENYÉM

Hogyha vesztes a harc, az enyém.
Ha nem megy a munka,
ha nincs eredmény,
ha hiába küzdök,
ha mégsincs remény:
munka és kudarc az enyém.

Ha sötét az út,
homályos, tekergő,
elfödi a célt
ősrengeteg erdő,
hogyha egyre lejt,
alább meg alább,
felfele akar,
s lejjebb jut a láb:
tudom, az az út az enyém.

Ha terhek terhelnek,
bilincsek kötöznek,
ha jártomban titkos
kötelék kötöz meg…
érzem a nyomását,
viselem az átkát,…
nem mások kötözték!
Ismerem szövőjét,
ismerem kovácsát!
Teher és bilincs az enyém.

De ha bajok múlnak,
sebek begyógyulnak,
terhek semmisülnek,
bilincsek lehullnak…
ha könnyű a lelkem:
boldog, szabad szárnnyal
mindig magasabbra
ha dalolva szárnyal:
szabadulás, ének az Övé.

Ha cél felé tart
az út egyre előre…
hogyha mindenre rajt’,
sebző gyöngyre, kőre,
már a cél fénye hull,
el nem takarja semmi…
megállni sem enged,
ernyedten pihenni:
bizony az az út az Övé.

Ha áldott a munka,
ha élet kíséri,
ha lelkem a lelkek
mélységét eléri,
szemek felragyognak,
bús, szomorú arcok…
ha diadalmasak,
dicsőek a harcok:
az áldott munka
s a diadalmas harc az Övé.

Az enyém gyáva, gyönge,
az Ő lelke hatalmas.
Az enyém vesztes, terhes,
az Övé diadalmas.
Az enyém bűnös, átkos,
az Övé szent és áldott.
Bizony az Isten lelke
győzi meg a világot!
Legyen az Övé minden,
soha semmi az enyém:
a munka, út és élet!
Legyek én üres edény
és áradjon belém
és töltsön be az Övé,
az erős, győztes Lélek!

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk Pünkösd, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , ,

A NÁZÁRETI ÁCSMŰHELY DALA

Sugarak jönnek látogatni.
Derűsen csillog minden szerszám.
Fényben fürdik egy tiszta otthon.
Siklik a gyalu… hull a forgács.
A Mester megint rámmosolygott.
Siklik a gyalu. Hull a forgács.

„Csak tudnám, meddig! Évek… évek…
Mesterem, meddig ácsolunk?
Sebzett szívek epednek érted,
csodád borára ajkak szomjasak!
S mi ácsolunk, kopácsolunk
végestelen. Múlnak az évek,
siklik a gyalu, hull a forgács.

Odakinn kín, seb, jaj, nyomorgás.
Neked mindegy: harminc vagy három?
Hát nem munkálkodsz mindenáron?!”
Siklik a gyalu, hull a forgács…
„Csend! Csend! Még nem jött el az én órám.
Figyelek. Várom.
Siklik a gyalu, hull a forgács.

Emberi szándék, akarat
tíz éve – semmi.
Emberi szándék, akarat
húsz éve – semmi.
Isten egy perce – roncs világokat
újjá tud tenni.
Isten percére várni jó.
Siklik a gyalu, hull a forgács.
Míg ácsolunk, kopácsolunk,
csak érik gyógyító borunk.”

Sugarak jönnek látogatni.
Derűsen csillog minden szerszám.
Évek suhannak el fejünk felett.
Mester, szívemre száll a békéd.
Isten percére várok most veled.
Hajszoló vágyam elvetem
és csendesen, türelmesen
várom, várom.
– Odakinn kín, seb, jaj, nyomorgás. –
Múlik a harminc, jő a három.
Siklik a gyalu, hull a forgács.

Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

ANYÁM IMÁJA

Sok vad vihar vonult el már fölöttem.
Mindből kivezetett az Úr. Nem értem,
hogy? s miért? De jól tudom, hogy közben
Anyám imádkozik.

Kifente nyelvtőrét sok ellenségem,
hogy belémdöfje. Most megszégyenülten
vonulnak félre. Nem tudják, hogy értem
Anyám imádkozik.

Hányszor hevertem Illés-keserűen
a kétség fenyőlombja csalfa hűsén!
Most mégis ujjongok. De otthon csöndben
Anyám imádkozik.

Az élet útja nem mindig derűs. Én
gyakran jártam az árnyak sűrű mélyét.
Hogy mégis fényben élek? Csöndben? Békén?
Anyám imádkozik.

Jöhet – míg élek – bármi, én a félést
Nem ismerem. Megyek előre bátran.
Legyőzöm lelkem minden ellenségét…
Anyám imádkozik.

Gerzsenyi Sándor

 
Hozzászólás

Szerző: be április 22, 2010 hüvelyk Anyák napja, Gerzsenyi Sándor

 

Címkék: ,

LÉGY NÉKEM AZ ERŐ

Megtaláltam Jézus útját,
Megváltása már enyém.
Bizalommal futok hozzá,
Szeretettel lép felém.
Áldott égi Világosság,
Utamon te légy a Fény!
Szívem boldog menedéke,
Üdvösséges szép remény!
Megtaláltam Jézus útját,
Megváltása már enyém.

Fogd a kezem, drága Jézus,
Te légy nékem az erő.
Csüggedésben siess hozzám,
Bűneimért szenvedő!
Töltsd reám most drága Lelked,
Hulljon rám a Tűzeső,
Igédnek adj győzedelmet,
Mert eljön a végidő.
Fogd a kezem, drága Jézus,
Te légy nékem az erő!

Gerzsenyi Sándor

 
 

Címkék: , , ,

NYOMKERESÉS

Az eke szarvára vetettem kezem,
és nem kívánok hátranézni, Uram,
csak előre, a barázdák során,
hogy a nyomodon vezessen utam.

Ha kell, sírva is vetni a magot,
hogy vigadozással arassak majd,
de azt se bánni, hogyha más arat,
és megelőzni mosollyal a bajt…

Szeretném meglátogatni a foglyokat,
és fölvidítani a betegeket,
hogy azt mondjad Te ama nagy napon Uram,
hogy mindezt megtettem – Veled!

Lukátsi Vilma

 
1 hozzászólás

Szerző: be július 3, 2009 hüvelyk 40_Máté, 42_Lukács, ALKALMI, Lukátsi Vilma

 

Címkék: , ,

ÚTJELZŐ TÁBLA

Vigyáz a falvak szélén, s ott áll
a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva,
s irányt mutat a tábla.

Lábára indák tekergőznek,
barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll,
az útról ráfröccsen a sár,
nap fakítja és veri zápor,
megrepedez a tél fagyától,
kölykök vágnak belé sebet,
beszennyezik kósza ebek
de jó- s balsorsban egyaránt
áll és mutatja az irányt!

Mellette bölcsek és bolondok
cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének,
nász menetek és temetések.
Ő áll és tűr, nem válogat.
Mindenkinek utat mutat!

– Útjelző tábla lettem én is
Ott, hol az út Isten felé visz,
Embersorok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
KRISZTUS FELÉ! Nap szúr, ver zápor,
didergek a közöny fagyától,
bűn-indák reám tekerőznek,
rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség varjú száll
s fülembe azt kiáltja: kár!

Az élet sara rámfrecseg,
megsebeznek gonosz kezek,
de jó- s balsorsban egyaránt
állok s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak
s fáradt, tékozló fiaknak.

Mellemről Isten lángírása
beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: Emberek!
mindnyájan erre menjetek!
A Krisztus jár előttetek –
Nála lesz békességetek
csak a nyomába lépjetek,
szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek,
s szeressetek… szeressetek!

Bódás János

 
 

Címkék: , , ,

POSTÁS VAGYOK

Postás vagyok. A táskámban mindig
sok embernek sok-sok üzenet.
S nekem nem hoz senki levelet.

Várnak reám s jönnek is örömmel,
de az öröm nem reám nevet:
sose nézik meg a szememet,
csak a levelet, csak a levelet.

Utcahosszat minden ember ismer
s minden ajtón szabad bemenet.
Ámde sehol meg nem pihenek.

Mindenki hív – s nem marasztal senki.
Nem is vagyok. De van: üzenet.
Meg se fogják nyújtott kezemet,
csak a levelet, a levelet.

Mennyi öröm s mennyi idegen gyász!
Sokszor szaladnék, de nem lehet;
koldusan is osztok kincseket.

Szeretnek. De nem magamért. Érte,
aki messze van és nem feled,
ki küld maga helyet engemet…
… csak a levelet, csak a levelet.

Postás vagyok a szívemben mindig
sok embernek sok-sok üzenet.
S másnak viszek, másnak örömet.

De ha látom, hogy kigyúl az arca
és örömét én felezem meg:
hordom – elfeledve szívemet –
csak a levelet, a levelet.

Horváth Jenő

 

Címkék: , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: