RSS

keskeny út címkéhez tartozó bejegyzések

AZ Ő ÚTJA

Az emberek most is csak arra mennek,
amerre a fény vakít, arany csörög.
És napról napra vígan sorra telnek
a bárok, színházak és börtönök.
Valami kell, hogy a szívük megsejtse.
Cím… rang… Név is elég, ha hangzatos.
Tarka nimbusz… egy kis újsági lárma…
s pénz… pénz! Nagy úr az. Ezreken tapos.
Vagy koronák. Igaz, olyan virágok:
most itt az őszük s ősszel hullanak.
De mindegy. Van hervadva is varázsuk:
koronák! – Máskor kongó jelszavak.
Ópiumos, elkábító mesék…
De szép a gyárak szürke emberének
egy félórára, egy órára csak
élni csillogó hősök életét…
beszívni pompa millió csodáját.
Minden valóság csalfa ködbe vész.
Valóság? Kinek kell ma a valóság?
Tömeget megnyerni nem nehéz.

De voltak, akik más utat kerestek.
Ott volt Jézus. Más utat keresett.
Jézus! Neki csak megvolt mindene,
rabul ejteni földi lelkeket!
Övé volt minden! Fényes égi trón,
végtelenbe fehérlő angyalseregek…
S lejött közénk: jászolban született,
maga mellé vett néhány halászembert,
s tűrt, nyomorgott. Hagyta, hogy meggyalázzák,
hogy porba sújtsák, földig megalázzák,
ráfeszítsék a kegyetlen keresztre,
s latornak bélyegezve vérezzék el.
Mert Ő önmagát megüresítette.

S az emberek most is csak ara mennek,
amerre fény vakít, arany csörög.
S Krisztus után úgy, mint Krisztus előtt,
megtelnek napról napra mind
a bárok, színházak és börtönök.
Mit ért a nagy helyettes gyötrelem,
gyalázat, kín? Nem ez kell a világnak!
Fölötte régen napirendre tért
és megy, amerre kincset, kéjt kínálnak.

Mért volt a názáreti Jézus útja más?
Koronásan királyi hatalommal,
erővel, fénnyel kellett volna hozzánk
leszállnia és hódolt volna minden.
Így nem lehet a földet megigézni.
Kik azok, akik így eléborulnak?
A fáradt, roskadt, a békétlen, bágyadt
emberek, kiket kifosztott az élet.
Az elesettje ennek a világnak.

Igaz, hogy fáradt-gyengék nem maradnak…
fegyvernek éle… világ kincse, kéje…
pokol hatalma – nem győzi le őket,
ha így borulnak hittel Őeléje!
Valami titkos gazdagság csodáját
hordozza lelkük a világon által.
És nincs erő, mely elrabolja tőlük.
És együtt nőnek a nyomorúsággal.
Bűn és gyalázat piszkos habja – hordja
életüket miként a bárkát.
Mindent lebíró diadalként járnak,
mert a keresztet a szívükbe zárták!

Felül, felül a zajgó tömeg árján
legyőzhetetlen birodalom épül.
Megváltott lelkek boldog birodalma
Gazdagszik, nő Krisztus szegénységébül.
És nincs a bűnnek és nincs a világnak,
s nincs a pokolnak ereje felette!
Mert Ő önmagát megüresítette.

Túrmezei Erzsébet

Reklámok
 

Címkék: , , , , , , ,

ÍGY SZÉP ÉS ÍGY JÓ

Én magam mással sokszor összemértem:
élettel életet,
erővel, erőt.
S annyiszor láttam törpének és torznak
magamat a másik előtt.

Láttam a másik gazdag élte fáján
kivirágozni, gyümölcsöt is hozni
végig se vágyott vágyamat.
Végig se akart akarat,
láttam, hogyan tör a másik előtt
cél felé utakat.
Hagytam a vágyat: eltűnt, oda már.
Az akarást is: rég volt… tova már.
De a szívemben sajgott valami
és egy-két sóhaj mindig fölszakadt.

Megint találkoztam valakivel.
Az élete s az életem
közt titkos, észrevétlen szál húzódik.
Most egyszer újra összemérhetem.
Milyen hasonló és mennyire más.
Hogy tör a célja felé
végig se akart akarás.
Erős, fiatalosan
vágyja, megéli,
mindet eléri,
végig se vágyott minden vágyamat.
Az út szabad.
A vágy szabad.
A szárny szabad.

Igen, most összemértem magamat,
a voltom vádolója mégse lettem.
A száz lehetőségű út,
mely elmaradt megettem,
virágosan, világosan
elibém szökkent úgy, ahogy megtettem.
Tövise újra szúrt.
Mélysége újra megborzongatott.
Újra rámfeketült az éjjele.
Fényszomjasan kerestem a napot.
Újra a kereszthez ért
és újra kétfele nyílt,
s én újra választottam.
Aztán a másik útra áttekintve
szóltam békésen és szóltam nyugodtan:
Így szép és így jó.
Ez így az én utam, ki nem cserélném mással,
a könnyét kacagással és hejehujázással,
a tövisét virággal,
a szegénységét Pazar gazdagsággal,
akármi kinccsel…
Krisztus rabságát, édes szabadságát,
földi bilinccsel.
Így szép és így jó!

Életfám tövén
csalódva szisszent s elsurrant a kígyó.

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , ,

MERT HOSSZÚ AZ ÚT

Könnyes, bánatos, bús szemem,
Uram, ma Hozzád emelem.

Te vagy egyedüli remény.
Veled az élet sem kemény,

az élet, amely lázadó,
akárcsak ez a földgolyó,

akárcsak az emberi szív,
amely eléggé sose hív

igédhez, s gyarló ügyeit
fölé helyezi, s hogy a hit

mindennél a legfontosabb,
arra sokszor semmit sem ad…

…Uram, látod a szívemet,
megérted könnyes szememet.

Tisztíts, tisztíts! A salakok
hulljanak le! Az alakod

bevésődjön szívem falán;
s a hosszú, kínos Golgotán

ne állítson meg a tövis,
semmilyen kő, mégha tör is:

mert hosszú, de szent az az út,
amíg a lélek Hozzád jut.

Kárász Izabella

 
Hozzászólás

Szerző: be április 15, 2011 hüvelyk ALKALMI, Kárász Izabella

 

Címkék: , ,

RÖGÖS ÚT

Rögös út a kereszt útja,
Arany gyalu nem gyalulja.

Azokra, kik arra mennek,
Ordas-falkák leselkednek.

S mégis, akik arra járnak,
Panaszos arcot nem látnak.

Mert ez az út az egyetlen,
Mely a vadon rengetegben

Végül mégis oda vezet,
Hol a lélek megpihenhet.

Piován Győző

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2010 hüvelyk 40_Máté, ALKALMI, Piován Győző

 

Címkék: , , ,

KAPUK ELŐTT

Egy-egy kapu előtt megállok,
mikor új napra virradok,
fellapozom a Bibliámat
s elolvasok egy-két lapot.

Egy-egy kapu mindegyik Ige,
titokzatos Lélek-kezek
mindegyiket szélesre tárják,
mikor előttük elmegyek.
VALAKI szól: „Várlak, ne menj el!“
VALAKI hív: „Készülj haza!“
Felém lebeg a tárt kapun át
nem-ismert tájak illata.

Mennyi kapu… mögöttük áldás!
Mennyi Ige, mely nem enyém,
hiszen sosem léptem be rajtuk,
lett bár belőlük – költemény.

Vonzott a test, sokféle lárma,
kacérkodott bűnnel a szem,
s jól ismerem már a világot,
de mennyi Ige idegen!

Kapuk, kapuk a keskeny úton,
ott látom mindegyikben Őt,
de én csak állok, sírva állok,
szegényen a kapu előtt.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2010 hüvelyk 09_1Sámuel, ALKALMI, Füle Lajos

 

Címkék: , , , , ,

KESKENY ÚTON

Keskeny úton, vándorok között
Megyek én is a jövő felé,
Vállamon a súlyos kereszttel
A jelvénnyel, mely a seregé.

Megtört szívvel megyünk előre,
Egy igaz cél felé visz utunk –
S ha Lótnéval hátratekintünk:
A sok-sok göröngyben elbukunk.

Vallom: egyszer pihenni vágytam.
Álmodtam kétség-domb tetején –
Ébredéskor tudtam meg újra:
Tamás-hit volt eddig az enyém.

Hajnalpírban, harmatesőben
Öt sebedet mutattad nekem,
Ezért, Uram, a keresztemet
Már soha többé le nem teszem.

Somogyi Barnabás

 
 

Címkék: , , , , , , , , ,

ZARÁNDOK ÓHAJA

Fent sok, sok csillag felett
van vágyaim hona.
E földi küzdés helyett
úgy vágyom én oda.
Időzni itt nincs kedvem
nyugalmam nem lelem:
mert folyton kell sietnem
honomba szüntelen.

Lakom idegenben bár,
de egy kis türelem,
S kopottas por-sátorom
örökre levetem.
E földnek hiú vágya
nem csábít engemet:
zarándokút botjára
teszem már kezemet.

Itt nincsen nékem kincsem,
amit sajnálnom kell.
E világtól a szívem
örömmel szakad el.
Vidáman énekelve
járok én utamon:
hiszen új napra kelve,
közeleg a nyugalom.

Ezért világ, hagyj békén
zarándok utamon.
Célomat csábodért én
cserélni nem fogom.
Túl az atyai házba
örök kincs vár reám!
Ó, ezt megnyerni vágyom
futásom alkonyán!

Németből ford.: Haraszti Sándor

 

Címkék: , , , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: