A sámli szürkén, személytelenül
kuporgott benn a leghomályosabb
sarokban… ott a fényes bútorok
honában eltűrt senki volt az árva.
A pianínó szinte meg se látta,
az intarziás szekrény gőgösen
illegetett fején egy hetyke vázát,
kuncogva álltak tarka szőnyegen
a karcsú lábú székek: büszke pávák.
Mikor a szöszke kisfiú belépett,
felé fordultak hívón mosolyogva.
De ő szaladt az elhagyott sarokba,
és átölelte szótalan a sámlit,
kicipelte a szoba közepére,
s hozzásimult, mint hűséges barát…
– És betöltötte lassan a szobát
a kicsinyek különös dicsősége.
Füle Lajos
KERESZTYÉN VERSEK 
Török Sándor (Kőbányáról)
augusztus 10, 2014 at 2:52 DU.
Kedves Lajos! Örömmel olvastam legújabb verseidet és érzékelem azt a nagy-nagy szeretetet, humanizmust, amivel Ő ajándékozott meg. Közel 60 éve ismertelek meg kicsit közelebbről, amikor kereszt féléves idődben keddenként kijártál evangelizálni az Ihász utcai nagyterembe. Isten további sok-sok áldását kérem számodra és családodra, leendő unokádra is. Én Szentendrén élek és az internettel naponta lélekben a Pasaréti templomba járok. Három fiam, egy lányom, öt unokám van. Két fiam még nem ismerte meg az Urat. Sok-sok szeretettel köszönt Sándor.