RSS

csoda címkéhez tartozó bejegyzések

NEM TERMÉSZETES

Az nem természetes,
hogy egy kisgyermek épen érkezik.
CSODA!

Az nem természetes,
hogy egy kisgyermek felnő és ép marad,
CSODA!

Az nem természetes,
hogy mindnyájunkért áll a Golgota,
hogy kicsi és nagy eljuthat oda…
CSODA! CSODA!

Füle Lajos

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos, Gyermekbemutatás

 

Címkék: , , ,

KARÁCSONY KÍNÁBAN

Ott, ahol a tenger sárga,
s egy titokzatos országra
tekint alá szép napunk,
perceit vidáman élte
három kínai legényke:
a kis Csing, a Csáng, a Csung.

Itthon pedig, magyar tájon,
szintén élt ugyancsak három
fiatal kis harcosunk
nagy hittel kicsiny szívében.
Annyi idős forma éppen,
mint a Csing, a Csáng, a Csung.

Úgy vágytak valamit tenni
Jézusért, akinek semmi,
semmi kevés nem lehet,
aki mindent felhasználhat…
üdvére egy kis pogánynak,
aki mindent megtehet.

Karcsi vitte a labdáját,
Palkó meg a trombitáját,
képeskönyvét a Jani:
szeretettel adakoztak,
hogy a kicsi pogányoknak
legyen mivel játszani.

Elérkezett a várt este.
A kínai gyermekekre
ráborult a szent öröm.
Kimondani alig bírták,
úgy nevették vagy úgy sírták:
„Köszönöm, jaj, köszönöm!”

„De hát hogy lehet az – kérdik
a kedves missziós nénit, –
hogy a Csing labdát kapott?
Hisz ez volt a legfőbb vágya!
Este-reggel kis ágyába’
Ezért imádkozgatott.”

Csung is trombitára vágyott,
s tessék megkérdezni Csángot,
vele bírni se lehet:
könyvét szívére szorítja,
hiszen nagy annak a titka:
Imádságra felelet!

Ó, milyen boldog, nagy este!
Kis szívünk örömrepesve
hitet hirdet és csodát:
„Hisszük már, hogy Ő az Isten!
Nincs más, aki így segítsen,
s ennyi boldogságot ád.”

Kis keresztyén harcosok, ti,
szoktatok-e adakozni
tiszta szívvel, örömest?
Most is eljön nemsokára,
nem várat sokat magára
a kedves karácsonyest.

Jézus mindent felhasználhat
üdvére egy kis pogánynak,
s olyan esdekelve hí:
„Annyi szegény kis pogány van
Ázsiában, Afrikában:
Jöjjetek segíteni!

Boldog, fehér gyermekek, ti,
segítsetek megkeresni
nékem, ami elveszett!
Segítsetek megkeresni,
imában hozzám vezetni
sok-sok pogány gyermeket!”

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 10, 2012 hüvelyk Karácsony, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , ,

A NAGY KÍVÁNSÁG

Siet haza. Fáradt a lépte.
A kopott ajtót már elérte.
Ott hallgatódzik egy parányit,
aztán a kis családra rányit.
Az öt kicsinyt az asszony éppen
most fekteti le sorra szépen.
Vidám, meglepett ujjongás a
fáradt apa fogadtatása.
Leül a székre, hosszan hallgat.
Örül az öt csicsergő hangnak.
Est imájuk, amint mondják,
mintha levennék minden gondját.
Ha ők hordozzák az imákat,
van dolga most az angyalkáknak.

Karácsonyeste nincs már messze,
s ki mit kívánna, mit szeretne,
elsorolgatja kérő szóval,
úgy beszélget a Megváltóval.
Egyiknek sincsen nagy igénye.
Szegény gyermek mi sokat kérne?
Karácsonyfát, cukrot a fára,
égő gyertyákat zöld ágára.
Pénzt apukának tüzelőre,
új talpat a lyukas cipőre.

A kis Annus csak várja békén,
míg rá is sor kerül a végén,
s kicsi kezét imára téve,
kitekint a csillagos éjbe:
„Édes Úr Jézus, kérlek szépen,
Hozz karácsonyra babát nékem.
Beszélőt, alvót, aranyhajút.
Az égtől ide úgyse nagy út.
S a ragyogó csillagboltokban
Teneked bizonyosan nagyon sok van.”

A bízva mondott kis imádság
után a fáradt szempillácskák
lecsukódnak, s az édes álom
öt gyermeket hord szelíd szárnyon.

Hallgatagon, szomorú szemmel
tekint az asszonyra az ember.
Úgy fölment mindennek az ára,
dehogy telik alvó babára.
Kicsi Annus, nagyot kívántál.
Ha szüleid szívébe látnál,
s tudnád, hogy ott marcangol, éget,
vissza is vonnád a kérésed.
Vagy mosolyognál bízva, szépen:
„Hiszen én az Úr Jézustól kértem!”?

Telnek a napok gyorsan, frissen.
Nem lelnek tétlenül senkit sem.
Annuska is dolgozik, fárad.
Kér anyukától rongyocskákat.
Kisimítgatja, összerakja…
„Minek, kislányom?” – kérd’ az apja.
S hittel felel a gyermek szája:
„Ez mind az új babám ruhája.”

Elérkezik a szívrepesve,
csengve várt karácsonyeste.
Cukrot raknak a fenyőfára,
égő gyertyát zöld ágára.
S egy olcsó kis baba is vár a
nevetőszemű Annuskára.

Jaj, ha majd sír: „Nem ilyet kértem.”
Miért is tud beszélni? Miért nem?
– Valaki zörget. Beeresztik.
Megkérdik nyájasan, mi tetszik.
Csomagot hoz a szomszéd házból,
egy szomszéd édesanyától.
Ő küldi szeretete jelét,
meghalt kislánya játékszerét,
hogy így áldozzék emlékének.
A szülők csak ámulnak, néznek.
Kibontják… Ó, csodák csodája,
Ott az Annuska nagy babája!
„Mama!” – sír a szó a szájárul.
Nagy kék szeme csukódik, zárul.

Láttán ennek a szép csodának,
Mozdulatlan, mély csendben állnak.
S kis Annuskával kéz a kézbe’,
közéjük mintha Jézus lépne.
Szelíd szemrehányással szólva,
„Hát van, amit a hit nem nyer meg?!
Miért nem hisztek, miként e gyermek?”

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 10, 2012 hüvelyk Karácsony, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , ,

CSODÁK

Te kopár fa, s te barna száraz ág,
Benned születnek a legszebb csodák!
Ma még zörögve sóhajt bús zenéd
S holnap te zenged az ég üzenetét.

Ma még szegényen, búsan fúj a szél,
Fagyos telekről, halálról beszél.
S holnap meg csókol égi napsugár
S el kezd vajúdni benned már a nyár.

Előbb rügyek, félénk kis levelek,
Bennük csodás virág-raj szendereg,
Színek, illatok, álmok, életek,
Hozsánnáznak majd édes éneket.

Öntöznek langyos permeteg esők,
S te mámorosan hordod a jövőt.
Az örök nagy Isten rád lehelt.
S az isteni szó új életre kelt.

Néha még tépnek ezernyi szelek,
Tördelik, vágják ágad, gyökered,
Meggyötör vihar, szellő megcibál,
Fölötted dörgés, villámlás cikál.

Lehull virágod, elszáll illatod,
S te mégis, mégis nem vagy csalódott
Az Isteni Végzés teremtő erő.
Belőled gyümölcsöket hoz élő.

Ember-lélek, te kopár szürke ág,
Benned is szenderegnek ily csodák,
Ma még keserűen sóhajtsz bús zenét.
De ha veszed az ég üzenetét,

Mint tüzes láva, úgy fut rajtad át,
Elperzselve a bűn halál-fonalát.
S mint levél, virág s gyümölcsrengeteg,
Hozsánnázik Istennek életed.

 
Hozzászólás

Szerző: be április 4, 2011 hüvelyk ALKALMI, ISMERETLEN SZERZŐ, Tavasz

 

Címkék: , , , ,

ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE

– Van itt egy gyermek és öt kenyér,
Ám ötezernek ugyan mit ér?
Oly fáradtak és oly éhesek!
– Csak bízzatok, ne féljetek!

– Hozzátok nékem azt mind ide,
Éhen ne menjen el senki se’!
Isten hatalma csodát tehet,
Csak bízzatok, ne féljetek!

Így lett kevésből éppen elég.
Ötezren áldják Isten nevét.
Ő egyedül, ki csodát tehet.
Csak bízzatok, ne féljetek!

 
Hozzászólás

Szerző: be március 25, 2010 hüvelyk 43_János, ALKALMI, GYERMEKVERSEK, ISMERETLEN SZERZŐ

 

Címkék: , ,

CSENDES CSODÁK

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk az Isten szól: jövök.

Reményik Sándor

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2010 hüvelyk 19_Zsoltárok, 45_Róma, ALKALMI, Reményik Sándor

 

Címkék: , , , ,

ÚJ CSODA KELL

Megvan, íme a tizenkét kosár,
csak hát üres, morzsányi sem maradt
egyikbe’ sem, a tegnapi csodák
ötezre is eltűnt az ég alatt.
ÚJ CSODA KELL, ÚJ ÉHSÉG, ÚJ IGE!
Más ötezrek csodát váró szíve.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2010 hüvelyk 43_János, ALKALMI, Füle Lajos

 

Címkék: , ,

 
%d blogger ezt kedveli: