RSS

kitartás címkéhez tartozó bejegyzések

JÖN KRISZTUSOD!

Most advent van. Mécsemben új olajjal
Az Araráton állok. Figyelek.
Nincs ennél nagyobb és fontosabb
Dolgom most még, hisz zártak az egek.
Most advent van. De karácsonyra várok!
Advent után karácsony lesz, hiszem.
Most csend honol szívemnek rejtekében,
De benne fénylő adventom viszem.

Ha véget ér az adventi idő, Ő
Ígérte, jő, és meg is érkezik.
Kitárom majd Előtte fénylő vággyal
Adventi nagy várásom érzetit.
Hitemet is, mit őriztem a zajban,
Bánatban, gyászban, sötétben, vakon,
Szent szavait, mit énhozzám intéz majd,
Alázatos örömmel hallgatom.

Most még a csend, az ünnepek előtti
Nagy némaság zárja körül el Őt,
De virágos pompában látok én már
Minden hóval, faggyal fedett tetőt.
Adventi hit tanít szeretni, tűrni,
Várni, segítni itt mindenkinek,
Ezzel tudom hirdetni hangos szóval:
– Jön Krisztusod! Készítsd Néki szíved! –

Kárász Izabella

 
Hozzászólás

Szerző: be november 27, 2010 hüvelyk Advent, Kárász Izabella

 

Címkék: , , , ,

PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL

Sugár haját fésülgeté a reggel…
Futott a hold sápadt csillagsereggel…
– S a magvető kiméne vetni egyszer.

Némely magját útszélre pazarolta.
Némelyt megölt a tüske csipkebokra.
Némely ráhullt a büszke kavicsokra.

Némely magot madarak vittek el.
Némely kiszáradt, alighogy kikelt.
Némelyt kalászban a jég tönkrevert.

Némelyt tolvajok húzgálták ki éjjel.
Némelyt konkoly font körül vad gyökerével.
Némelyt rohanva tiport csorda széjjel.

,,És lőn akkor…’’ – megállt a magvető!
Elnézte, hogy mögötte egyre nő
A tüske-puszta, élet-temető…

Hogy gazba hullott sok fáradt verejték…
Csalánok csípték elcsigázott testét,
Piros bogáncsok szánva kinevették.

Acélos izma – céltalan – elernyedt.
Nézte, hogy mások árnyékban hevertek.
S mint aki balga, szent vágyat melenget,

Csüggedt válláról lecsúszott a zsák…
…S akkor a szürke felhőkapun át
Felé zendült az égi szó: TOVÁBB!

Muraközy Gyula

 

Címkék: , ,

ÍGY KELLENE…

Béke van a gyermekszívekben:
repül a szánkó, mint a szél!
Lehet-e ünnepelni szebben,
ha hull a hó, ha itt a tél?

Csilingelő vidám kacajjal
a szívem is úgy megtelik,
jó volna a gyermek-zsivajban
szánkózni késő estelig.

De csak szemlélem, hogy pirulva
húzzák a dombra szánjukat.
Lesiklanak fel-felborulva,
s megint a dombra tartanak.

Így kellene… és mindig úgy kell:
küszködni folyton fölfelé!
Így: szembe a dombbal, a széllel,
sietni újabb cél felé!

Sodor a gondtalan, vidám had,
az életkedvet hirdeti,
s szívembe lop egy tiszta vágyat:
dolgozni, újra kezdeni!

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be december 7, 2009 hüvelyk 40_Máté, Füle Lajos, Tél

 

Címkék: , , , , ,

SZALMASZÁLLAL NEM LEHET EVEZNI

Szalmaszállal nem lehet evezni –
Csüggedni egy percig sem lehet!
Földi útjaink elébe Isten
csak azért emel meredek hegyet,
hogy edződjön a testünk.
Csak az a csúcs lát távolokba,
Melyért mászás közben elestünk.
Akit félénk célok gyávasága vezet,
Nádszálként roppan össze,
Ha vitorlájába vihar hajt szelet,
És sohasem éri el a túlsó partot
Mert téveteg kezében evező helyett
Szalmaszálat tartott.

Gyulai Pap Sándor

 
Hozzászólás

Szerző: be július 8, 2009 hüvelyk ALKALMI, Gyulai Pap Sándor

 

Címkék: , ,

CSAK A SZERETET…

Ott maradni a harcban, mikor fárad a kéz,
Az az egyetlen tarthat, ami több mint az ész.
Csak a szeretet képes, amire semmi más,
Hogy elveszhetett az érdek, de élni fog a világ.

Az, hogy életét adja ellenségeiért,
Vérét omlani hagyja, ilyet ki hallott még?

Mindig súgod, hogy küzdjél, látod érdemes volt,
Többet adott a hűség, mint a pillanatot
Tűzben izzani végig, mint a legelején,
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

Közeledik az óra, már csak alig elég,
Hazarepül a gólya, tudja az idejét.
Vár egy terített asztal, körben millió szék,
És ott van, akit magasztal a győztes emberiség.

Mindig súgod, hogy küzdjél, látod, érdemes volt
Többet adott a hűség, mint a pillanatot.
Tűzben izzani végig, mint a legelején,
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…
Csak a SZERETET visz, hogy odaérj…

 
1 hozzászólás

Szerző: be június 26, 2009 hüvelyk ALKALMI, ISMERETLEN SZERZŐ, _Menyegző

 

Címkék: , ,

CSAK VÁRJ, FIAM!

Fut a vonat az éjszakában,
s a hajnal határához ér…
A gyermek várva-vár kinézve,
de még kevés a fény.

Még pisla lámpák s csillagok vigyázzák
az éji utat és a síneket.
Kevés a gyermeknek a fény, s csillag,
s az álmos emberek.

De többet nem láthat, hiába nyitja
kerekre csillogó szemét,
mert elfedi a nem látott csodákat
a messzeség, a szürkeség.

„Szeretnék többet látni! Mért nem
süt már a nap! Minek a köd? “
– nyöszörgi, már-már sír a gyermek
a párás ablak mögött.

„Várj, kisfiam, várj!“ – mondja apja –
„Mindjárt virrad, kinéz a nap,
s látsz kisfalut, házat, barit, virágot,
ahogy a fénnyel játszanak.“

– Csak várj, fiam, jön már a hajnal!
– hallom Atyám szelíd szavát,
mikor szívemben sírva nézem
az ólomlábú éjszakát.

Csak várj, fiam, túl a ködön már
a gyöngykapun ragyog a fény!
– Fut a vonat az éjszakában
s a hajnali határhoz ér…

Füle Lajos

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: