Hétből kivonok hatot,
marad egy.
Harmincból kivonok huszonkilencet,
marad egy.
Háromszázhatvanötből
kivonok háromszázhatvannégyet,
marad egy.
Kivonom a holnapot,
marad a ma.
Mert a holnapot ráhagyhatom másra:
a Mesterre. Azért tanítgat
türelmesen esztendők óta
erre az egyszerűnek látszó,
s mégse olyan egyszerű kivonásra.
Túrmezei Erzsébet
Köd előttem, köd utánam.
Mese mondja, régi, drága.
Hogy elillan, mint az álom,
gyermekévek szép világa.
Köd előttem, köd utánam.
Év előttem, év utánam.
Visz a sodra, von az árja
ismeretlen, nagy folyamnak.
Ifjú szívet, jaj, mi várja?
Év előttem, év utánam.
Gond előttem, gond utánam.
Már, amerre nézek, látok,
tülekedő, vad tömeg csak,
nem testvérek! Nem barátok!
Gond előttem, gond utánam.
Bűn előttem, bűn utánam.
Fojtogat künn, mardos itt benn.
Mérhetetlen messzeségben
fent, felettem trónol Isten.
Bűn előttem, bűn utánam.
Vád előttem, vád utánam,
vád köröttem, önmagamban.
Annyi vád, ahány lehelet.
Annyi vád, ahány utam van.
Vád előttem, vád utánam.
Hegy előttem, völgy utánam.
Gyötrelem, kín, napon-éjen,
életúton… mind azért volt
ezt a csúcsot, hogy elérjem.
Hegy előttem, völgy utánam.
Hegy előttem, hegy előttem.
Nézem, nézem a keresztet
hívő, mást sem látó szemmel.
Boldog, ezertitkú kezdet.
Hegy előttem, hegy előttem.
Fény előttem, fény utánam!
Hordom édes üdvösségem.
Hirdetem zengő dalokban.
Árad-ujjong földön, égen.
Fény előttem, fény utánam.
Év előttem, év utánam,
évek tűnnek, mint az álom,
s mindenütt Krisztushoz érek,
mindenütt csak Őt találom…
év előttem, év utánam.
Ő előttem, Ő utánam.
A szívemben, a dalomban,
az életben, a halálban,
örömárban, fájdalomban.
Ő előttem, Ő utánam.
Így előre, így hazáig!
Van-e szebb út utamnál,
boldogabb hit a hitemnél,
hívebb úr az én Uramnál?
Így előre, így hazáig!
Zengj előttem, zengj utánam
boldog ének, hálaének!
Át az elgyötört világon
zengj be minden percet, évet!
Zengj előttem, zengj utánam!
Túrmezei Erzsébet
Ó szelíd és alázatos Jézus, hallgass meg.
Mások megbecsülésének a kívánásától szabadíts meg Jézus.
Mások szeretetének a vágyásától szabadíts meg Jézus.
Mások dícséretének a kívánásától szabadíts meg Jézus.
Az elsőbbségben részesítés kívánásától szabadíts meg Jézus.
A tanácsom kikérésének a vágyásától szabadíts meg Jézus.
Mások helyeslésének a kívánásától szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy megaláznak, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy semmibe vesznek, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy megszidnak, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy bírálgatnak, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy megfeledkeznek rólam, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy nevetségessé tesznek, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy igazságtalanul bánnak velem, szabadíts meg Jézus.
Azon félelmemtől, hogy meggyanúsítanak, szabadíts meg Jézus.
Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy másokat szeressenek jobban, mint engem.
Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy másokat becsüljenek többre, mint engem.
Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy a világ szemében mások növekedjenek, én pedig legyek kisebb.
Jézus add meg a kegyelmet vágyni arra, hogy mások legyenek kiválasztva, én pedig legyek félretéve.
Assisi Ferenc olasz szerzetes (1181 – 1226)
„Nem vagy enyém, míg a magadé vagy!”
(Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen)
Kedves Istenem!
Egyszer azt mondtad nekem,
ha nem magamnak élek,
a Tiéd lehetek!
Ez üzeneted meghallván,
örvendeztem. Talán új élet köszönt rám!
Azóta sok év eltelt már…
az újélet-remény
megfakult, oly halovány…!
Netán már nem is vársz rám?
Nem sokat éltem még,
mégis rémálom az életem már rég.
Kételkedem, hogy megtörténhet, mégis várom,
hogy véget érhessen e rossz álom.
Magamtól felébredni képtelen vagyok,
de tovább álmodni már nem akarok!
Ezért kérlek, nyisd föl Te a szemem,
Láthatod, hogy én nem tehetem.
Segíts meglátnom Téged,
hogy e szörnyűvé lett
élet
sötétjében, látva lássam Fényed!
Itt állok ismét egy új év kezdetén,
s kérve kérlek, hadd legyek Tiéd!
Adj új szívet, lelket, gondolatokat,
tégy bármit, csak megláthassalak!
Turcsányi Tünde
Blog URL címe: http://valavelemvalami.blogspot.com
Új év küszöbét léptük át.
Nyomunkban egy megálmodott világ
szórja megannyi
reménysugarát;
tüzet merít a múlt lángjából,
a régiek, jobbak emlékiratából.
Meríti, meríti s egyszercsak valami
megállásra kényszeríti.
Hol itt az új, a megtapasztalt, égi?
Elég volt már
a szépszólamú imák üressége
s a magamutogatás
áporodott levegője.
Ma újat kezdhetsz
– mondja a Kegyelem –
S én magamhoz vonlak,
gyermekem.
Naggyá akarsz lenni?
Légy kicsiny, és azzá válsz,
nem önerőből, sem sorshozta
szerencse folytán.
Maga a Király
nyújtja ki kardját
s felken téged,
mint szolgáját.
Szolgává? Hát nem lovaggá?
Én akár vezetném a zenekarát,
harcba szállnék tűzön-vizen át.
Szolgává? Hát nem lovaggá?
Szolgává. Nem lovaggá.
Ma újat kezdhetsz, gyermekem,
S magamhoz vonlak, én,
a Kegyelem.
G.E.
KERESZTYÉN VERSEK 