A SAMARITÁNUS TITKA

Szenvedő felebarátján
miért segített a Samaritánus?

Mert jó volt a szeme.
Meglátta a könnyeket,
és a véres, halálos sebet,
mit más nem gyógyíthat,
csak a felebaráti szeretet.

Mert jó volt a szíve.
A nemes lelkek törvénye szerint
örült, hogy segíthetett.
Jutalmat nem várt,
mert az volt a jutalma,
hogy életet menthetett.

Mert erős volt a keze.
Mégis gyöngéden emelte
nemes terhét, le nem ejtve.
Keze a vértől nem volt tiszta,
de ez a vér tisztított
mert nem ő ontotta.

Mert jó volt a lába.
Kész volt gyalog menni,
a beteget figyelve,
Nem akart addig pihenni,
míg felebarátját el nem helyezte,
a vendégfogadó házba.

Istenem, adj nekem is
jó szemet, szívet, kezet, lábat,
mert az élet jerikói útján
vérző testvéreim engem is várnak!

Gerő Sándor

 

SZIKRATÁVIRAT

Testvérek! Emberek!
Közös veszélyben fogjatok kezet!

Bajtársak! Szenvedők!
Boruljatok le a Jóság előtt!

Bukottak! Győztesek!
Az Igazságban egyesüljetek!

Hívők! Kételkedők!
Az Ember vérzik: Szeressétek Őt!

Harcosok! Álmodók!
Mindnyájatokban egy bús szív dobog!

Testvérek! Emberek!
Ne öljetek már! Ölelkezzetek!

Juhász Gyula

 

KRESZ-TÁBLA

„Ha meg nem tanulunk együtt élni, mint testvérek, együtt veszünk el, mint bolondok!”
Martin Luther King

Mint testvérek!
Egy Atya gyermekei egy szeretetben!
Szíves szóban és tettben!
Egyakaratban!
Egymást segítve fáradhatatlan!
Atyánktól kapott kincseinket
készségesen megosztva mindet:
földet – vizet – levegőt – kenyeret.
Szeretni egymást, ahogy ő szeret!
S ahogy folyók tengerben összeérnek,
együtt örvendezni a békességnek,
mint testvérek!

Vagy – ha mint testvérek élni, szeretni
nem tudunk, mint bolondok, együtt veszni.
Káoszba hullni, vérözönbe fúlni,
együtt pusztulni.

Jézus Krisztus, ki testvérünkké lettél,
életed árán testvérekké tettél,
segíts, taníts testvérként élni minket!
Szereteteddel töltsd be szíveinket!
Legyen a földön béke, áldott, boldog!

Mert jaj „ha meg nem tanulunk e
együtt élni, mint testvérek,
együtt vesszünk el, mint bolondok.”

Túrmezei Erzsébet

 

MOSTOHA ŐSZ

Esők, árvizek. . . Mostoha idő!
Tombol, pusztít, rothaszt az elemi
erő. . . Repednek a szőlőszemek,
fuldoklik az út, répa, tengeri.

Végveszélyben a takarmány, a bor,
a húst, sonkát, a zsírt a víz nyeli.
– Isten csapása –, mondják és szívünk
csalódással, szánk panasszal teli.

Pedig ez is kell!. . . Ilyenkor derül ki,
mi eddig rejtve volt, s bennünk mi szép:
hogy rohan egymásnak segíteni
új közösségben az új arcú nép!

Bódás János

 

SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ

Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már a tüze kihűl,
Ha benne a láng ellobog, –
Ami ezt a veszteséget
Felülmúlná, nincs olyan kár:
koldusnál is koldusabb vagy,
Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad
éreztetni szereteted.
Jöhet idő, amikor már
Tennéd ezt, de nem teheted.
Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd,
Hogy a mások szeretete
enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz!
Olyan rövid az életed:
gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre ne tedd!
Szeress, amíg szíved dobog,
Szeress, amíg ajkad lehel:
Úgy visz Jézus a szeretet
Országába, a mennybe fel.

Novák László