Hit hullámhosszán száll, a gondolatban,
és csendességben elmondott ima.
Hidat alkot mélység, magasság között,
nyitott út, mely időhöz nem kötött.
Isten és ember közt, élő kapcsolat,
léleknek erőt, biztonságot ad.
Hogy szilárdan állja, lét viharait,
ne törjék össze, súlyos gondjai.
Mert az ember, e földi vándorútján,
néha göröngyös, szakaszokon jár.
Ha büszkén, önmagában bízva járja,
göröngyökön, gyakori botlása.
De kezét nyújtja, a Mindenség Ura,
ha nyílt szívvel, imában szólítja.
Viharzónában sem, süllyed a bárka,
csitul a vihar, szelíd szavára.
Schvalm Rózsa
Tné Nemesi Julianna
december 30, 2011 at 7:41 DU.
Kedves Rózsa!
Szépen megfogalmaztad, hogy kire kell tekintenünk utunkat járva.
Áldjon az Úr az elkövetkező esztendőben is!
Testvéri szeretettel: Takácsné N. Julianna