RSS

ISMERETLEN SZERZŐ kategória bejegyzései

CSAK EGY MIATYÁNKOT

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor lelkünket bú és bánat nyomja.
Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe,
Az örök szent Isten trónja elébe.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor testünket betegség kínozza.
Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,
Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Ha betegség, bánat mind jóra fordulna.
A lelkünk mélyéből fakadjon a hála,
Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója.

Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon,
Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon.
Életünk hajója háborgó tengerén,
Ha Ő koronázza békességbe mégyen.

És ha életünk végórája jönne,
Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle.
Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára,
S csak Miatyánkot mondjunk utoljára.
Ámen.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2011 hüvelyk 40_Máté, ALKALMI, ISMERETLEN SZERZŐ

 

Címkék: ,

PÜNKÖSD

Oldjad meg nyelvünket, és azt az ihletet,
Amelyből millió vértanú született
Gyújtsd pünkösdi lángra,
Hogy eltévedt nyájad, az igazi utat
Ismét megtalálja.

Arénára roskadt vértanuk szent vére.
Omolj a hitetlen világ tengerére,
Rázd meg a szíveket!
Taníts meg bennünket lángoló nyelveddel
Mi az: a szeretet…

Pünkösd rózsákkal legyen telve a föld,
Krisztusnak öröme minden szívet betölt…
Pünkösd áldott napja
Csüggedő lelkünkben, magasztos emléked
Hitünk felgyullasztja.

Vezessetek minket, ti dicső seregek,
Akik lelkendezve, énekelve mentek,
Krisztusért halálba.
Hogy sóvárgó lelkünk az ígéret földjét,
Ismét megtalálja.

Sejtelmünk a jövő zúgó szárnyát hallja,
Szállj fölénk Szentlélek hófehér galambja;
Lelkünket szenteld meg,
Mert földi életünk, örömét, békéjét,
Találja meg benned.

 
Hozzászólás

Szerző: be június 9, 2011 hüvelyk ISMERETLEN SZERZŐ, Pünkösd

 

Címkék: ,

ÜNNEPVÁRÁS

Mi mind várjuk a sebes szélvész zendülését
Mely mikor eljön, a ködfelhőt szertetépi,
Hogy teljes fényben ússzunk és lássuk a Napot,
Hogy minden régit messze, feledés tengerébe vesse.
S minden göröngyön az Életet gerjessze:
Igen, mi várjuk az ünnepet.

Óh, mikor eljön nagy szelek szárnyán,
Hogy szertefoszlik rólunk a lepel,
Hogy meglátszik énünk, minden cselekedetünk,
S a pozdorja, szalma hogy ég majd el.

Óh, hogy fognak majd álmélkodni mind összegyűlve,
Mikor egy reggelen meg jelen a Király!
És kábult álmából ébred a világ.

Hogy fog majd kárhoztatni Péter hatalmas beszéde
S azok melyeket annyiszor hallottuk,
Vagy talán el is mondtuk.

S hogy csoda történjen velünk is azon a reggelen,
S szálljon reánk csoda-erő,
Tegyünk úgy, mint akkor sokan tettek;
Még ma térjünk meg!

Gyűljünk egybe mi is a felházba,
S beszéljünk ott a Feltámadottról.
Ígéretéről, akaratáról,
S ott maradjunk mind Jeruzsálemben…

– Óh, ha itt, így találna bennünket!
Mert biztos hogy eljön nagyszelek szárnyán,
S mi halljuk már a nagy vizek zúgását,
És tudjuk hogy Ő, csak Ő a Szabadító.

 
Hozzászólás

Szerző: be június 9, 2011 hüvelyk ISMERETLEN SZERZŐ, Pünkösd

 

PÜNKÖSDRE

Küldd Uram a tüzes nyelveket,
Hadd égessenek minden pogány elveket,
Minden mi múló, hamu legyen!
Tisztíts és formálj újra Istenem,
Míg életem nem lesz tükör,
Melyben a Te fényed tündököl.

Küld, Uram, Lelked fuvalmát
Fújj el hamut, űzze lelkünk álmát,
Tanítson hangodat mindig meghallani
Neved mindenkor bátran vallani…

Küld Uram,… itt várunk csendben könyörögve,
Tekints kegyelemmel az értéktelen rögre.
S míg halkan Feléd száll az ima,
Megnyílik felettünk a menny kapuja.

Hallom az élet vize zúgását,
Küld Uram, Lelked áldását.
Ahol a Te Lelked – ott a szabadság
Nem választ el tőle mélység-magasság!
Lebegjen Lelked újból a mélység felett,
Válaszd el a múlót az öröktől szívünkbe bent,
Támassz a pusztában újból életet.

 
Hozzászólás

Szerző: be június 9, 2011 hüvelyk ISMERETLEN SZERZŐ, Pünkösd

 

EGY ABORTUSZRA ÍTÉLT MAGZAT KÁLVÁRIÁJA

Egy kissé másfajta megvilágítása és értelmezése Jézus kálváriájának – egy abortusz előtt álló magzat szemszögéből.

I. Jézust halálra ítélik

Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek. Nem a szeretet, hanem az önzés hívott az életre. Egyedül Isten szeret engem!

II. Jézus vállára veszi a keresztet

Anyám megkapta az abortusz beutalót a kórházba. A meg nem születettek szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak… Valaki talán imádkozik értem?!

III. Jézus először esik el a kereszttel

Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak. Én csak egy nem kívánatos terhességnek vagyok az esete, Egy baleset, melyet könnyen ki lehet javítani. Csak Isten fogad el engem egyedül!

IV. Jézus édesanyjával találkozik

Nekem nincs anyám, aki megsiratna. Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg fog öletni. Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet. Azért dob el most magától. Istenem, légy irgalmas édesanyámhoz!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Nekem senki nem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen, amikor engem megölnek. Uram! Már nem élnek segítő Simonok! Rád várok egyedül. Segíts!

VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

Senki sem érzi, érti tragédiámat? Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem most megölnek? Imáitok ezt meg tudnák akadályozni! Kérlek benneteket erre!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel

Apukám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék neki, ha élnék. És mennyi gond… A halálom olcsóbb és kényelmesebb. Ezért meg kell halnom. Talán a szülei tanították meg arra, hogy így mérlegeljen? Így most nem érti, mit is jelent édesapának lenni: azt, hogy a gyermeket Istentől el kell fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd vissza is térhessen! Istenem, bocsáss meg neki is!

VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz

Uram Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni. Az én halálomat sem akadályozza meg senki és semmi. Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozhatom!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Engem ejtenek. Családtervezés, túlnépesedés, ember tőrvetés… – Nincs helyem, nincs kenyerem széles e világon! Meg kell halnom! Istenem! Meddig tart még engem ez a föld, mely a legkisebbnek sem ad helyet? Miért akar tőlem megszabadulni? Miért?

X. Jézust megfosztják ruháitól

Uram, Jézus! Tőled elveszik ruháidat, nekem nincs is. Csak bőröm van, melyet egy eszköz hamarosan megragad és tép. Istenem, és én mennyire reszketek ettől!

XI. Jézust a keresztre szegezik

Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, s megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak. Istenem! Bocsáss meg hóhéraimnak, mert nem tudják mit cselekszenek!

XII: Jézus meghal a kereszten

Jézusom! Te meghalsz és én is nem sokára. Te ártatlan vagy. Én is. Emlékezzél meg rólam az Örök Élet Országában!

XIII: Jézus testét leveszik a keresztről

Jézusom, Te anyád ölén holtan is megnyugodtál, én csak teher vagyok, aki csak a lelkiismeretet tudom nyugtalanítani. Ám anyám ölében ezért nem tudok megnyugodni. Uram! Valóban, számomra nem létezik semmiféle ölelés?

XIV. Jézust a sírba helyezik

Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal. Uram! Mégis irgalomért könyörgök, hiszen izzik kis szívemben a Tőled kapott szeretetparázs. Engedd, hogy a Te Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében a szeretetet, és megismerjenek Téged, a Feltámadottat, csak ez mentheti meg őket! Add Uram, hogy átérezzék a szülői szeretet fenségét és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és felelősségét! Így majd óvni fogják a további magzatot, s őszinte bűnbánatunk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát! Ámen.

forrás: gondola.hu

 
Hozzászólás

Szerző: be április 18, 2011 hüvelyk ALKALMI, ISMERETLEN SZERZŐ, Nagypéntek

 

Címkék:

A FELTÁMADÁS REGGELÉN

Sötét az éjjel, hűvös a hajnal,
A nap felkelte messze még!
Hallik, már rég megszólalt a kakas:
Jön a reggel, múlik az éj.

Néhány szent asszony szorongó szívvel,
Zöld-harmatos füvön lépdel.
Kezükben az illatos kenettel,
Szívükben remegve, félelemmel…

Pénteken látták Őt utoljára,
Árnyék borult szent arcára,
Begöngyölték fehér lepelbe,
Pihen a sziklasír ölébe’.

Ekkor bennük minden összeomlott:
Remény, hit boldog élete…
Mindennek vége, hitük elfogyott,
Eltemette a sír öle.

Hullnak a könnyek, fájnak a sebek,
Lelkük remeg… szívük temet.

Nagy kő a síron, gondjuk még nagyobb:
Ki veszi félre a követ vajon?
Odaérnek, szívük nagyot dobban,
Égi tűz villámlik a távolban.

Angyal ül a kövön s szól hozzájuk:
„Ne féljetek, szent asszonyok,
Akit megfeszítettek, nem halott,
Nincs a sírban: feltámadott!”

„Induljatok, örömmel fussatok,
Mondjátok el, mit láttatok.”
S viszik már a jó hír üzenetét:
Hogy feltámadott: „Jézus él!”
S ekkor valaki szembe jön velük.
Lágy, szelíd hangja érinti szívük.
Eléborulva néznek arcára,
Tündöklő égi csodára!

Kezén, lábán a szegek helye,
Visszatér lelkük ereje!
„Ne féljetek, vígan hirdessétek:
Halott voltam, de íme élek!”

 
Hozzászólás

Szerző: be április 18, 2011 hüvelyk Húsvét, ISMERETLEN SZERZŐ

 

VIRÁGVASÁRNAP

Jeruzsálem körül a nép
Ily örömzajt nem hallott rég.
A hajnal pirkadása ma
Mintha szebben mosolyogna…
Érzi a nép, hogy ünnepély lesz,
Készül tehát az ünnepélyhez.
Már hallatszik a kiáltás:
„Hozsánna! Jön a Messiás!”

E hír gyorsan száll a légben
S lángra gyúl a nép szívében,
Örömmel siet eléje
S pálmát lenget feléje.
Felső ruháját leteríti,
Útját virágokkal behinti
S köszöntve Jézust, mint királyt,
Ujjongva „Hozsánnát” kiált.

Akit a szentek sok évvel
Előbb vártak jó reménnyel,
Népe közé megérkezett
Kinek népe örvendezett.
Jeruzsálembe megy szerényen,
Alázatosan, nem kevélyen
S minden ajak azt kiáltja:
Dávid fiának hozsánna!

Úgy az ifjak, mint a vének
Ajkán zeng dicsérő ének…
Ki a napot régen várja,
Karját Jézus felé tárja,
És mindnyájan szent Nevét áldják,
Örömrivalgás közt kiáltják:
„A nagy Király áldott legyen,
Ki jött az Úrnak nevében!”

A nagy örömrivalgásra
Siet a nép, hogy Őt lássa…
A beteg elhagyja ágyát
Hogy teljesíthesse vágyát;
Hadd lássa Őt a háztetőről,
Vagy csak az ablakon keresztül…
És ott rebegi el nyomban:
„Áldott az Úr a magasban!”

Lelkünk édes örömével,
Szívünk összes érzetével
Siessünk mi is elébe
S lépjünk hittel közelébe.
Életünk örömvirágait
S hódolatunk pálmabokrait,
Mindent Jézusnak adjuk át
S kiáltsunk örök „hozsánnát”!

 
Hozzászólás

Szerző: be április 15, 2011 hüvelyk ISMERETLEN SZERZŐ, Virágvasárnap

 
 
%d blogger ezt kedveli: