Most advent van. Mécsemben új olajjal
Az Araráton állok. Figyelek.
Nincs ennél nagyobb és fontosabb
Dolgom most még, hisz zártak az egek.
Most advent van. De karácsonyra várok!
Advent után karácsony lesz, hiszem.
Most csend honol szívemnek rejtekében,
De benne fénylő adventom viszem.
Ha véget ér az adventi idő, Ő
Ígérte, jő, és meg is érkezik.
Kitárom majd Előtte fénylő vággyal
Adventi nagy várásom érzetit.
Hitemet is, mit őriztem a zajban,
Bánatban, gyászban, sötétben, vakon,
Szent szavait, mit énhozzám intéz majd,
Alázatos örömmel hallgatom.
Most még a csend, az ünnepek előtti
Nagy némaság zárja körül el Őt,
De virágos pompában látok én már
Minden hóval, faggyal fedett tetőt.
Adventi hit tanít szeretni, tűrni,
Várni, segítni itt mindenkinek,
Ezzel tudom hirdetni hangos szóval:
– Jön Krisztusod! Készítsd Néki szíved! –
Kárász Izabella
KERESZTYÉN VERSEK 