RSS

A LÁMPÁS

27 nov

A Bárány menyegzőjén ott leszek című vers változata

Fekete az ég: mély és végtelen,
A csillagok sziporkázva égnek,
– Nehéz a várás, nehéz idelenn,
Üres, komor, vajúdó az élet.
– Egyedül vagyunk. Dúlt idegekkel
Hallgatózunk.
– De lüktet már a csend:
– Te jössz, Te jössz áldott lépteiddel
A Vőlegény! A megígért! A szent!
Tartsátok hát magasra mécsetek,
És a sötét eloszlik legott.

– Mi ez? – Nekem nem ég a mécsesem!
– Uram! – Az én olajom elfogyott!
…Én magam meg töredező nádszál –
A szélfúvásra is megremegek…
– Ha azt mondod most: hiába vártam,
Mécs nélkül Eléd én nem mehetek…
Akkor… akkor… miért éljek én tovább?
Nálad nélkül mit ér az életem?
– Uram! Te… hát Te lehajolsz hozzám?
Te érinted meg remegő kezem?
– Jól hallottam? Indulhatok én is?
Erőtlen lábam Te egyengeted?
Üres lámpás van kezemben, – mégis…
A mennyegzőre Veled mehetek?

Ó, ha egykor a nagy számadáson
Az atomok ropogva bomlanak,
Kő-kövön nem marad a világon,
Az ég és a föld mind összeomlanak,
– A Te dicséreted akkor szárnyra kel!
Négy égtáj felől zengi majd a szél:

A pislogó kis mécset nem oltottad el,
S a megtört nádnak megkegyelmeztél!

Lukátsi Vilma

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be november 27, 2010 hüvelyk Advent, Lukátsi Vilma

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: