RSS

Gyermeknap kategória bejegyzései

EGY ÉLETEN ÁT FOLYTON TÁVOLODNAK

Egy életen át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.

Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt…
Más illatokkal, színekkel telik meg

mégis a szívük, és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak…

Füle Lajos

 
1 hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Anyák napja, Füle Lajos, Gyermeknap

 

Címkék: ,

BOCSÁSD MEG EZT!

Nézd, kisfiam, apád ma fáradt,
nem bírja el terhét a szónak.
Nincs itt helye a nyargalásnak,
csend-jászolhoz kösd most a csikódat!

Tudom, tudom: már reggel óta
várod, hogy majd az esti óra
új színeket, élményeket hoz.
Bocsásd meg ezt: búmban ne ostorozz!

Csókolj meg, így, ne sírj no, menj el,
játssz egy kicsit! Én meg lefekszem.
Takarj be egy kevéske csenddel!
Könnyebbedik talán kereszten.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos, Gyermeknap

 

Címkék: ,

VALAMIT KAPTAM

Valamit kaptam, nézem, forgatom.
Oly tiszta, mint a harmat a füvön,
s értékesebb, mint sok-sok drágakő.
Csak ő képes ajándékozni így,
a szeretet csöpp fejedelme, a
gyermek, kinek a szeretete még
nem „zengő érc vagy pengő cimbalom”.

Valamit kaptam, nézem, forgatom,
szív adta szívnek, szívből, szívesen:
„Én jó leszek, hogy ne légy szomorú!”

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos, Gyermeknap

 

Címkék:

BABARUHÁK

A kád szélén babaruhákat
lebbent meg az ajtónyitásra
ébredő szél, szökik a pára.

Juditkáéknál nagymosás volt.
Babaruhák: picike rékli,
szoknya, kötény – mosolyos órák
kellékei, köznapi dolgok –,
a gyerekkor kicsiny csodái.
Harmatosak, kedves-üdék mind,
szinte a nap süt ki belőlük
friss, ibolyántúli sugárral.

Megmelegszik tőlük a szívem,
s észrevétlen hal ki belőle
a fáradtság, ború, levertség
sok-sok öreg kórokózója.
Játsszunk egyet! Kezdjük el újra
a szépséget, a tisztaságot!
Tartsuk csap alá a szívünket,
tegyük tisztába – a világot!

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk 40_Máté, Füle Lajos, Gyermeknap

 

Címkék: , , ,

KIS GERGŐNEK S MINDEN UNOKÁMNAK

Egyetlen s első csöppem, kicsi Gergő!
Mi neked szól most, minden unokámnak,
azoknak is, kik netalán lekésik
ideiglenes itt-tartózkodásom.
Tudjátok meg hát: JÉZUS A KIRÁLY!
Nincsen nagyobb rang embernek e földön,
Mintha királyi gyermekként lehet
alattvalója, testvére, barátja
A LEGNAGYOBNAK, AKIÉRT ATYÁNK
tisztának látja, áldja, hazavárja,
AKI az Út, az Igazság, az Élet…

Legyen hát boldog, aki Benne hisz,
KI MEGVÁLTÓJA minden nemzedéknek.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos, Gyermeknap

 

Címkék: ,

ELESTÉL

(kis unokámról)

Elestél, fájsz, és könnyeden
ott ül riadt kis lelked is.
Mennyit fogsz esni, gyermekem,
hétszer, sőt hetvenhétszer is

Nem tudhatod, és így a jó.
Szeretve tart még két karunk,
de minden olyan illanó!
Te nagy leszel, mi meghalunk.

Mégis, reménnyel ballagunk
át e mulandó életen,
mert JÉZUSUNKBAN bízhatunk:
Ő lesz az út s a – védelem.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos, Gyermeknap

 

Címkék:

TALÁLKOZÁS

Szomorú novemberi ködben
rovom az utcák megszokott sorát.
Szomorú novemberi ködben
várok valami égi szép csodát.
Legyen, mi szívem lángra szítsa,
Utam igazzá igazítsa!
Epedek újult erőért, hitér’.
…Szomorú novemberi ködben
rendőr rongyos kisfiút kísér.

Szegény. Halad közömbös arccal.
Szegény. Milyen kis utcasöpredék.
Szegény! Talán nem simogatta
szerető kézzel ember egy se még.
Szegény! Nem érzi, nem is tudja,
milyen posványos, bús az útja,
s hogy élni, járni másképp is lehet!
Csupa rongy a ruhája, lelke…
…Bekísérnek egy koldus gyermeket.

Engem simogattak, szerettek.
Mentő, meleg fény hullt már annyi rám.
Belőle egy kicsiny sugár is
segített volna az utcák fián.
Tudok erőről és csodáról,
fényről, keresztről, Golgotáról,
mindenről, ami megment, fölemel!
…Szomorú novemberi ködben
a néma vádló mellettem megy el.

Még többre várok? Mire várok?
Mosolygó kék ég minek még nekem?
Hiszen enyém a boldog minden!
Szétosztogathatnám az életem.
Szánó szeretet úgy elkelne!
Mosoly falatja mennyi telne…
Hány kéz nyúlna egy morzsalék hitér’!

Szomorú novemberi ködben
a rendőr rongyos kisfiút kísér.

Túrmezei Erzsébet

 
 

Címkék: , ,

 
%d blogger ezt kedveli: