Mint hullámok hátán hánykódó hajót,
Céltalan sodort magával az élet,
De az ősznek hajnalán erőtelen,
A kereszt rögös útján partra vetett.
A hajnali égbolton, fény derengett,
Vonzott a távolban feltűnő kereszt.
Valaki kézen fogott és vezetett,
A kereszt alatt, végre megpihentem.
Akkor ott, tudtam, hogy célba érkeztem,
Minden terhet, mi nehéz volt letettem.
Megújult erőt, s új életet nyertem,
Óemberi énemet levetettem.
Új emberként élem már az életem,
Béke honol szívemben és lelkemben.
Feltámadott Urunk nyomában járva,
Most már az Isteni fénysugár vezet.
Schvalm Rózsa
KERESZTYÉN VERSEK 