Ha megérinti szíved az ég fuvallata,
s benne az Isteni Lélek, otthonra talál,
aki eddig voltál, nem vagy többé ugyanaz,
a Lélek átformál, s kitárul egy új világ.
Nem vonz már e világi csillogás, gazdagság,
lelked szabad, túllátsz a földi lét határán.
Múló földi kincseket, többé nem gyűjtesz már,
új cél vezet, tiéd az igazi gazdagság.
Amit másokkal oly szívesen megosztanál,
hisz oly sok a világban, a boldogtalanság.
Sok- sok ember élete örökös rohanás,
nincs ideje meghallani a lélek hangját.
Pedig fájdalmában néha, mélyről felkiált,
létét jelezve, hogy sorsa üresség, magány.
Ezt az űrt nem töltheti be semmi más,
csak Isten kegyelméből, a szent égi áldás.
Fölöttünk az idő, olyan gyorsan elszáll,
kijelölt utunk rövidül, nap-nap után.
S ha végéhez elérkezik, ott vajon Ki vár?
attól függ, hogy az utad során, Kiben bíztál.
Schvalm Rózsa
KERESZTYÉN VERSEK 