KEZDET ÉS A VÉG

Uram Te vagy, a Kezdet s Te vagy a Vég,
középpont, a lét kiinduló pontja,
Teremtő és fenntartó egy személyben,
a világ sorsának irányítója.

Emberi büszkeség a válság oka,
ha önmagát helyezi középpontba.
Saját sorsát önmaga irányítja,
Isten igazát, s tán létét tagadva.

Sötétet a fénytől, Te választod el,
és mi jó, mi rossz, Uram Te döntöd el.
Nem az a bölcs, aki magát annak mondja,
hanem az, aki hallgat a szavadra.

Nem mond rossznak jót, és a rosszat jónak,
s a keserűt édesnek nem hazudja,
Nem altat el részegítő itallal,
mert emlékszik Jézus, édes szavára.

Mellyel rávilágít az igazságra,
Isten szeretetére, jóságára.
A bűn állapotából elmozdulva,
helyreáll Isten, s ember kapcsolata.

Schvalm Rózsa

 

HOGYHA BENNED

Hogyha benned újjászületett szív dobog,
a nap ragyogását is, új fényben látod.
Magasabb szférák, rejtekébe lát szemed,
tárja titkait, a Mindenség előtted.

Életed, apró dolgaiban is érzed,
tapasztalod, az Isteni jelenlétet.
Nyilvánul személyes, lelki élményekben,
ha a kereszt fényében éled életed.

Ahol értünk adta, Önmagát az Isten.
kinyújtotta felénk, szabadító kezét,
Mindenhatóságának, dicsőségében,
árasztja az Ő, végtelen szeretetét.

Te is add önmagad, teljes bizalommal,
lélekben, benne lehetsz teljesen szabad.
Bilincsét letéve, önakaratodnak,
hittel, reménységgel, Vele járd utadat.

Schvalm Rózsa

 

NYÁR VAN

Nyár van, színek és fénye varázsa,
forró szél ringatta lombok között,
aranyló napsugár villanása.
Árad a júniusi fényözön.

Bárányfelhők a horizont szélén,
fehér hegyvonulatot formálnak,
a tiszta égbolt, ragyogó kékjén,
elbűvölő, mesebeli tájat.

A határban szőke búzatáblák,
szélben hajlongó, sok-sok dús kalász..
Tűző nap érleli az életet,
közel az aratás, s ígéretes.

Bőkezűen adja az ég Ura,
szükségét az éhező világnak,
legyen igazságos elosztása,
jusson kenyér, mindenki asztalára.

Schvalm Rózsa

 

NÉZZ VISSZA

Nézz vissza és láss, látó szemmel,
mennyi bajból mentett Istened.
Lásd, munkálkodik életedben,
megsegít, hordoz és felemel.

Kezében van az ember sorsa,
benne rejlik, létbiztonsága.
Tőle függ jövőjének útja,
híveit nem hagyja magára.

Nélküle zsákutcába vezet,
az életút, s reménytelen,
ha magára marad az ember,
ha az Úr kezét nem fogja meg.

Mit épít önmagában bízva,
percek alatt, összeomolhat,
De azok, kik az Úrban bíznak,
erejükben megújulnak.

Ő a Mindenség kormányzója
Őrá bízzad, életutadat.
a legkisebbre is van gondja,
bölcsen irányítja, sorsodat.

Schvalm Rózsa

 

LÉTEZIK EGY ORSZÁG

Létezik egy ország, minek idő és tér,
nem szabja határát, hol nincsen sötétség.
Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást,
éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás.

Az Ő dicsősége ragyog, s Krisztus által,
világossága jött, a földi világba.
Ki Őt befogadja, szíve mélyén annak,
már e földön felragyog, Isten országa.

Nem gyötri félelem, az út végét látva,
küszöb a halál az örök boldogságba
Ahol Ura által, készített hely várja,
örökös otthona, az égi hazába.

Schvalm Rózsa