ÉRINTÉS

Nem földindulásban,
hangos zivatarban,
sziklát hasogató
zúgó szélviharban,
nem perzselő tűzben,
láng-csipkebokorban,
de halk, szelíd szóban
érint meg az Isten.

És mindenkit másképp:
Kit gyermekkorában,
mint a kis Sámuelt
az Úr templomában.
Kit munkája közben,
fogva ekeszarvát,
miképp a próféta
hallja elhívását.
Kit betegágyában,
börtön cellájában,
roskadó gyászában
ölel át az Isten.

De téged is szólít,
ki e sort olvasod (verset hallgatod),
szelíd, hívó hangját
te is meghallhatod.
Talán egy Igében
váratlanul, csendben
érinti meg lelked,
s gyújt tüzet szívedben.
Mert szeret az Isten!

 

HALLOD-E…

Hallod-e, hogy zörget Jézus,
kopog szíved ajtaján?
Bebocsátást kér tetőled
új életed hajnalán.

Ajtódat nyitni belülről
lehet csak, ott a kilincs.
Törd fel a zárat, s meglátod,
szabad vagy, hull a bilincs.

Nem töri rád soha ajtód,
várja, hogy nyisd ki magad.
Nem küld el bűnöst magától,
hívd be, s szívedbe fogadd!

Más lesz az életed útja,
boldog leszel idelenn.
Szeretet tölti be szíved,
s vár rád a menny odafenn.

 

KÖSZÖNÖM…

Köszönöm, Istenem,
hogy gondod van reám.
Bajban, nyomorban
vigyázol reám.

Nehéz próbák közt is
őrzöd gyermeked.
Áldom, magasztalom
szent szent szent neved.

 

KÖSZÖNÖM, URAM!

Uram, éreztem, szóltál hozzám
– így szólítottál: gyermekem! –
templomodban megérintettél,
hol némán hajtottam fejem.
Köszönöm, Néked, Istenem!

Uram, tudom, kiválasztottál,
veszni bárányod nem hagyod.
Mikor fájdalomban gyötrődtem,
Te bekötötted a sebem.
Köszönöm, Néked, Istenem!

Uram, fényt adtál a látásra,
örülni szép természeten.
Csodálni égen-földön látszó
hatalmadra nyitod szemem.
Köszönöm, Néked, Istenem!

Uram, engedtél új tavaszt még,
megtartottál kegyelmesen.
Virágszirmoknak záporában
látom, irgalmad végtelen.
Köszönöm, Néked, Istenem!

Uram, vezess Szent Lelked által,
ne lakjon bennem félelem.
Golgotán, Fiad szent vérével
megmentette az életem.
Köszönöm, Néked, Istenem!

Uram, ingó hitem táplálod,
ajkamra szót adsz szüntelen.
Igéddel hadd hirdessem másnak:
tart még a földi kegyelem.
Köszönöm, Néked, Istenem!

Uram, engedd, hogy küldetésem
teljesítsem hálatelten.
S ha erőm fogyva Hozzád térek,
végső sóhajom ez legyen:
– Köszönöm, Néked, Istenem!

 

VÁGYAKOZÁS

Uram, e parány földi élet
úgy elsuhan, mint fuvallat.
Lassan Tehozzád hazatérek,
fogadd megtérő fiadat!

Mert oly gyorsan múlik el éltem,
rohan időm, könyörtelen.
Szelek szárnyán röpül itt minden…
Így érek Hozzád, Mesterem.

Fogadj gyermekként szent házadba,
bár bűnöm szennyét hordozom.
Tékozló, gyarló földi sorsom
kezedbe tettem, Jézusom.

Te vagy egyetlen reménységem,
megtartóm és vigasztalóm.
Rád hitem sziklára építem,
hisz értem haltál, Krisztusom.

Fogadj majd gyermekként hazádba,
hol az uralmad végtelen.
Örökké ott legyek Tenálad,
s dicsérhesselek szüntelen!