RSS

Mt. 5:3 címkéhez tartozó bejegyzések

ZARÁNDOK UTAMON

Ahová nézek csupa fény
Kincseknek végtelen sora.
De én e sápadt kincsekért
Még nem sóvárogtam soha.

Imámban nem ezt kérem én,
Nem ezt óhajtom hangtalan
Amíg zarándok utamon
Imbolygó árnyam átsuhan.

Amíg fáradtan ballagok
Csak egyet kérek esdve én,
Ne adjon semmit ez a föld,
Maradjak holtomig szegény, –

De ha egyszer majd úgy kerül,
Hogy e világból elmegyek,
A mennynek fényes kapuján
Uram, bocsáss be engemet.

Piován Győző

Reklámok
 

Címkék: , , , , , , , , ,

NÁTÁNAEL IMÁJA

A Megváltóra várni és a világ szennyezett, zavaros
vizeiben halászni, ez az óvatos megalkuvás
volt az a kétszínű tett, amelyet önmagával
össze nem egyeztethetett. A hajnali órákban,
vagy ha a munkával már betelt a nap,
szívesebben üldögélt mély csendben
a háza mögötti fügefa alatt, ahol semmi sem zavarta,
ahová senki se látott, csak a fölé boruló lombsátor
üdezöld levelei között meg-megvillanó napsugarak.
De még azok is – bármilyen pókháló-finomak –
csupán a feje köré vonhattak fényvonalat,
a gondolat szövevényei közé nem törhettek utat.
Senki sem leshette ki, milyen erős vágyakozás itatta át
ezt a hallgatag izraelitát, aki nemcsak valami
homályos várakozásban élt, mint a sokak,
de az összefogott tudat erejével kért, könyörgött,
mint a kevesek; és kimondhatatlan sóhajokkal
esedezett benne a lélek. Nem tudhatta senki,
hogy ő csak a Megígért jövetelének reménységében élt;
csak ezért imádkozott ott, a szokott helyén,
a fügefa alatti padon, ez az igazi lelki szegény.
Nem tudhatta más, csak az, aki egy beteljesedett
napon így szólította meg: – Nézzétek,
ez a valódi, kettősség nélküli igaz,
akiben nincs tudathasadás.
– Honnan ismersz engem? Sohase láttalak,
életünk útjai nem találkoztak eddig sohasem.
– Találkoztak, a rejtett erőtereken
láttalak a fügefa alatt…
– Uram, Te vagy az Isten Fia, Izrael királya vagy!

Szabó Irma

 
Hozzászólás

Szerző: be június 22, 2009 hüvelyk 40_Máté, 42_Lukács, 43_János, ALKALMI, Szabó Irma

 

Címkék: , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: