RSS

Keresztelő János címkéhez tartozó bejegyzések

BEMERÍTŐ JÁNOS

Újszövetség prófétája
Bemerítő János,
Otthona a vad pusztaság,
nem a fényes város,
Messze zeng a hangja,
minden ember hallja:
,,Térjetek meg, elközelgett
a mennynek országa!’’

A Kiáltó szózatára
sok ember megindult,
Városok és falvak népe
a pusztába tódult.
Jánoshoz siettek,
bűnről vallást tettek,
Majd a Jordán habjaiban
be is merítkeztek.

Jézus szintén odajárult,
hogy bemerítkezzék,
Példát hagyva, hogy övéi
ebben is kövessék.
Ezt tesszük mi bátran,
hófehér ruhában,
Őt szolgáljuk hűséggel,
míg eljön országában!

Gerzsenyi Sándor

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be március 23, 2010 hüvelyk 40_Máté, Bemerítés, Gerzsenyi Sándor

 

Címkék: , ,

KIÁLTÓ SZÓ A PUSZTÁBAN

,,Kezdetben vala az Ige
és az Ige Istennél vala
és Isten vala az Ige.’’

…Így szállt a szó Bethabarában,
mint aranyméh virágos fák között,
túl a Jordánon, hol János keresztelt.
Léleknyitó ereje volt a szónak,
a nép szívébe hullott, mint a jó mag
s hírét a hívek vitték szerteszét.
Jeruzsálemben zúgtak a papok.
Küldtek hozzá követet, lévitákat,
tudják ki tőle, honnan jött mi végett,
mivel ámítja magához a népet?
Kenyerük akarja? Aranyra kapott?
Féltek, féltek… és mentek a papok.

A Jordán partján találtak reája.
Kisgyermek játszott lábai előtt,
s fehér bárány fejét térdére tette.
Kicsoda vagy te?
Kérdék kevély beszéddel.
Ő rájuk nézett szigorú szemével
– Heródes előtt sem rebbent meg az! –
s úgy mondta nékik: nem vagyok a Krisztus!
Ijedve hallák s összenéznek: íme,
a titkos kérdésre felelt! De követségük
el kellett végezni s újra kérdezték:
hát Illés vagy-e? S ő bátran nézve rájuk,
mondta csendben: nem, nem az vagyok!
Próféta vagy te? Kérdték újra.
S szemét rájuk emelve mondta: nem!
Kicsoda vagy hát, mondd meg
idegen, hogy küldőnknek rólad
meg tudjunk felelni.

S ő szólt hozzájuk. – A kecskebőrt
vállán megszorította, szigorú szeme
végigvillant a roppant pusztaságon,
s megállt a riadt, sápadt lévitákon.
Roppant alakja szinte égre nőtt.
Szava miként a mennydörgés zúgott,
végigszáguldott pusztán, vizeken.
A követekben elakadt a sóhaj,
s reszketés futott át a szíveken.

Én a Hang vagyok! A küldött harsonája!
Kiáltó Szó süket puszták felett!
S ti, viperáknak nemzetségei?!
Micsoda gonosz kergetett ide?
Jaj nektek! Fák gyökerén már a fejsze,
s ha jó gyümölcsöt nem terem,
nincsen számára kegyelem,
kidől a fa s tűz emészti meg!
Betelik a völgy és elmúlik a hegy,
az egyenetlen egyenesre megy,
s a göröngyös út újra sima lesz.
Térjetek meg! Az Úrnak útja ez!

A léviták megkövült arccal álltak.
Keresztelő Szent János messze nézett…
A csend nehéz volt, s a Jordán vizének
alig csobbant a habja… S újra szólt.
– De hangja halk volt, halk és nagyon fáradt.
Komoly szemét valami messzi bánat
felhőzte be… Salóme fátyla lebbent tán előtte?
A börtönt látta, s a vert ezüst tálat,
melyen véres fejét viszik Heródiásnak…
…Tovább szólott, de már csak csendesen,
mint ahogy felhő jár a kék egen,
s mint a sóhajtás szállt szelíd beszéde.

Ki vagyok én?… Bizony a Hang csupán.
A Hang csak, amely elszáll a pusztában
és sok, sok év jön, míg rátok talál!
Míg megértitek, mi a Hang, a hívás,
Míg rajtatok is betelik az írás
és egy akol és egy pásztor leszen.
Én hívogató hang vagyok csak itt.
A Hang, amely az Úr elébe visz.
A Kiáltónak szózata csupán…

A követek meghajtott fejjel álltak.
Mint ezüst harang, úgy zengett a szó,
Ó, szent alázat! Boldog tiszta hit!
Szívük csendes lett, mint mélyvizű tó
s Fejük felett fehér galambok szálltak…
…Így történt ez Bethabarában.

Rolla Margit

 
Hozzászólás

Szerző: be július 3, 2009 hüvelyk 43_János, Advent, Rolla Margit

 

Címkék: ,

KERESZTELŐ JÁNOS

Hagyta az ősi paplakot,
A kényelmesebb holnapot.
Remete lett. Pusztán lakott.

Nem érzelem, nem képzelet
Sarkallta ezt az életet.
Az Úr szólott. Ő engedett.

Míg teveszőrbe öltözik,
Vadmézet és sáskát eszik
Ajkán örömhír érkezik,

Hogy a Bárány, a mennyei
Eljött a bűnöst menteni,
Nagy győzelmét elkezdeni.

Hírére mozdul a világ.
Benépesül a pusztaság.
Az égi szó életbe vág.

Nem remeg a király előtt.
Nagy bátorsággal inti őt,
Az előkelő bűnözőt.

A megtérőt bemeríti.
Az álnokot leleplezi.
A megváltót felismeri

És átadja a szót Neki,
Ki földi népét mennyei
Szent Lélekkel kereszteli.

S ha majd egy táncos éjszakán
Hóhér bárdja csattan nyakán,
Halljuk a Mester ajakán:

Bizony mondom, ó emberek,
Kit ma orvul megöltetek,
Legnagyobb volt közöttetek!

Győri József

 
Hozzászólás

Szerző: be június 22, 2009 hüvelyk 40_Máté, ALKALMI, Győri József

 

Címkék: , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: