RSS

58_Zsidók kategória bejegyzései

KÖDBEN

Hol virág illatja szállt,
útközépen meg-megálltam.
De jaj, rámlépett az ősz.
Két szememre köd borult,
s utamat már nem találtam.
Mit kerestem? Mit akartam?
Álltam könnyesen, zavartan,
vesztségem érezőn,
ott, a dérlepett mezőn.

Lelkemben akkor látás fénye gyúlt:
Őszi ködön túl szent sereg vonult.
Élen elöl a vérző Vezér.
Jaj, értem, értem az én vétkemér’
hullott gyöngyellőn az a tiszta vér.
Mögötte mennyien! Ó, ismerem
ott azt az arcot. Vészben, tengeren,
veszedelemben városokon át,
megvetve minden földi koronát
a Krisztusért, hisz mind kár és szemét,
célra szegezve lángoló szemét.
Ó, ismerem. És hányat ismerek!
Vonul, vonul tovább a szent sereg.
Nem a dicsőség-, a fénykeresők,
elismerésre s a kegyre lesők.
Nem, akik a világ nyomorát végig
kényelem hímes párnáiról nézik.
Nekik a földnek gyönyöre se kellett.
Nem álltak meg hívó virágok mellett.
Ugart törtek, verejtékkel vetettek.
Lenézettek, gúnyoltak, megvetettek,
mégis győzelmet, diadalt nyerők:
föld savai, megújító erők!

Jön, jön az éj már nagy sötéten.
Állok a dérbelepte réten.
Pedig én is ott haladtam.
Mivé lettem? Hol maradtam?
Úttalan utak… ködbevont hegyek…
Ó, vérző Vezérem, Messiásom,
a szemem több virágot sose lásson!
Szent nyomdokodban újra hadd megyek!

Túrmezei Erzsébet

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk 58_Zsidók, ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , , ,

TAVASZVÁRÁS

Hordják a városon kívülre mind
a megroskadt, sáros, jeges havat.
Ez a nagy munka minket arra int,
hogy ezt a szennyet, mi bennünk maradt,
ami szívünkre szürkén ráfagyott,
ne tűrjük, – bár sokszor kudarcba fúlt
öntisztulási vágyunk, s távlatot
reményünk sem nyújt,
mert kísért a múlt.

Magunkban nincs erőnk kihordani;
a felgyülemlett szenny mind Arra vár,
Ki tegnapi, mai, sőt holnapi
nyílt s titkos bűnünket kivitte már
– igen – a városon kívülre, hol
Isten Bárányaként megöletett.
Feloldott minket az átok alól,
s ezért szívünkben új tavasz lehet!

Balog Miklós

 

Címkék: , , ,

KRISZTUS AZ ATYA JOBBJÁN

Fent van Néked, Közbenjáróm
az Atyánál székhelyed.
Honnan nagy hatalmas kézzel
szolgáid védelmezed.
Fent ülvén a dicsőségbe‘
koronát fejedre téve
áldnak és dicsérnek ott
s hódolnak az angyalok.

Elvégezted nagy munkádat,
Önmagad feláldoztad.
bűnei kötelékéből
népedet feloldoztad.
Azzal nékünk üdvöt adtál,
hogy miérettünk meghaltál.
Hogy a sírból kijöttél,
feltámadást szereztél.

A Te működésed mostan
a szentélyben odafent,
Hogy terjeszd az élet-erőt
Igéd által idelent.
Bárkinek is adsz kegyelmet.
kik Tehozzád hittel jönnek;
Nékünk azt már megadtad,
vegyed érte hálánkat.

Néped neve fel van írva
melledre, ó, Jézusom.
Akik Hozzád jönnek sírva,
elfogadod, jól tudom.
Képviselve vagyunk Véled,
Isten elfogadott téged
mi helyettünk. És Te ott
készíted a hajlékot.

Nem felejtkezel meg, ó, Te
azokról sem Jézusom,
Kik még a világban élve
nem haladnak utadon.
Értük kéred szent Atyádat,
hogy kímélje meg e fákat,
melyek még gyümölcs helyett
csak levéllel díszlenek.

Szenvedésed érdemét
az Isten tudja jól, nagyon,
És helyettesítesz minket
örömmel mindenkoron;
Azon vagy, hogy Isten nékünk
adjon békét, legyen vélünk,
s hozzád vonja mindazt majd,
ki eddig távol maradt.

Ó, nagy Főpap, légy Te áldva,
hogy oly jó vagy mihozzánk,
Nem vagy olyan messze tőlünk,
áldásod adtad reánk.
Érdemeddel védj meg minket,
esedezzék értünk Lelked,
S ha e földről távozunk,
végy öledbe Jézusunk.

 

Címkék: , , , ,

KERÉKPÁRON

Az Úrban megmaradásra
van példázat ebben:
addig állsz, míg előremégy,
addig vagy nyeregben.

Ha nem teszel jót, se rosszat,
ne gondold: az semmi.
Nem kell karambolt csinálni,
hátrafelé menni;

ahhoz, hogy el, – vagy kidőljél,
megállni is elég.
Addig maradsz egyensúlyban,
amíg előremégy!

Balog Miklós

 
 

Címkék: , , , , , ,

A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK CSODÁLATA

Legyőzhetetlen!
Égi dimenziók, örök arányok
Isten diktálta, ember-írta Könyve!
Küzdünk ellened porszemek, parányok…
taposunk vérbe, sárba, könnybe,
és nem bírunk veled.
Te élsz korok felett és föld felett.

Tavaszból őszbe fordul a világ.
Lombjuk hullatják óriási fák.
Az emberiség évezredes tölgye
lassan libegve ejteget a földre
életeket és népeket.
te élsz népek felett és lét felett.

Kezembe veszlek,
és álmélkodva csuda-áhítat
száll a szívemre.
Így olvasta fakó írásidat
Ágoston egyszer… így a reformátor…
S hol egy ezüstszem századok porából?

Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen
Szólsz a szívemhez, mintha énnekem
Íratott volna mai nap az Isten.
Úgy változunk mi emberek.
Az apák mások és a fiak mások.
Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek,
ma törpe senkik, holnap óriások.
Azt hisszük, még a kelő napba nézünk,
De orvul, észrevétlen este lett.
Te élsz múlás és változás felett.

Hol, aki téged legyőzött,
tér, idő, ember – akárki?…
Hát azok ezreit,
lehet-e megszámlálni, belátni,
akiken te vettél diadalt?
Legyőzött lelkemen
győztesen Te zendíted ezt a dalt.
A Te győzelmed a békém.
A Te diadalod az életem.
Kezembe veszlek hívő áhítattal,
s hatalmad hirdetem.

Te élsz korok felett és föld felett
Te élsz népek felett és lét felett.
Mindenre, amit kérdezve kerestem,
Te győzhetetlen,
Te vagy a diadalmas felelet.

Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , ,

EGY KÖNYVRŐL

Egy drága könyvet ismerek,
Arról szeretnék szólni ma.
Bár ismernék az emberek…
E könyv neve: a Biblia!

E könyvből Isten hangja szól:
Oktat, nevel, tanácsot ad.
S mert szívünk mélyét látja jól,
Minden bűnünkre rá mutat.

Tükör e könyv, csak nézz bele,
S ha benne csúnya képet látsz:
A lelked az, folttal tele,
Van rajta szeplő, s mennyi ránc!

Látod: irigy vagy és hamis,
Méreg forr benned, s ki-ki tör,
S az engedetlenséged is
Hogy megmutatja e tükör!

De mélyebben is nézz belé,
S szemed, ha jobban felnyitod,
Egy fényes arc ragyog feléd…
E könyvben ott él Jézusod .

Kitárt karokkal vár reád,
Siess felé, hisz elfogad,
Ó halld gyöngéd hívó szavát,
ölébe rejtsd rút arcodat…

S szemed ha hittel Rája néz,
Meglátod, ő csodát művel,
A bűnbocsánat nála kész,
Mert megszerezte vérével.

S mily kedves lesz most Bibliád,
Ha lelked benne elmerül,
Nem bánt, nem szúr többé a vád,
Csak Jézust látod egyedül!

Varga Gyuláné

 

Címkék: , , ,

CSENDES PERCEK

Az első szó reggel Tiéd legyen,
mielőtt bárki szólna.
Előkerül az öreg Biblia,
mennyei világodnak rádiója.

Kanyarodnak fekete sorok
s felragyog bennük fénylő üzenet.
Uram, hozzám szólsz s szívem közepébe
mint röntgensugár, hatol be szemed.

Hogy általában mindent tud az Isten:
gyermek-hittankönyvbe benne van.
Térdem remeg, beleborzong a lelkem:
,,Ennyire mindent? Ilyen pontosan?’’

Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,
vesébe látó isteni tekintet…
„ De minden bűntől – hirdeti a Könyv –
Jézus vére megtisztított minket!“

És térdre hullva imádkozhatom,
bűnvallás, kérés mint felszínre törhet,
és hála, hála mindig, mindenért!
– Megnyittatik a zörgetőnek…

Pár perc pereg le mozdulatlanul.
Csodálván mondom, micsoda az ember!
Bejárja örökkévalóság tájait,
találkozik a Végtelennel:

bűnös szíve – a Kegyelemmel…

Siklós József

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2010 hüvelyk 58_Zsidók, 62_1János, ALKALMI, Siklós József

 

Címkék: , , , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: