RSS

Karácsony kategória bejegyzései

KARÁCSONYI KÍVÁNSÁG

Ha én betlehemi
pásztorgyermek lennék,
karácsony estéjén
a jászolhoz mennék.

Ha volna egy szelíd,
szép, fehér báránykám,
azt is odavinném,
azt is odaszánnám.

Gyorsan letérdelnék…
Milyen jó is volna!
Angyalok éneke
gyönyörűen szólna.

Talán egy kis angyal
kezemen is fogna.
Megtartó Úr Jézus
rám is mosolyogna.

De én nem lehetek…
mért is nem lehetek
betlehemi nyáját
őrző pásztorgyerek!

Magyar földön járok…
el is múlt az régen,
hogy az a szép csillag
ragyogott az égen.

Van most csillag elég,
de úgy egy se ragyog.
Nem énekelnek már
mennyei angyalok.

Úr Jézus elébe
elmegyek én mégis,
száz nap és száz éjjel
ha mindig mennék is.

Száz nap és száz éjjel
még nem is kell járnom:
Odarepít engem
az én imádságom.

Mért megyek elébe?
Megköszönni szépen,
a sötét világra,
hogy leszállott értem.

Megmondani néki:
életem, halálom:
már én csak ezentúl
mindig Őt szolgálom.

Megsimogat, tudom,
Szerető szemével.
Megtelik a szívem
szíve melegével.

Megtartó Úr Jézus
édes mosolyával:
karácsonyestének
nagy boldogságával.

Túrmezei Erzsébet

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be február 10, 2012 hüvelyk GYERMEKVERSEK, Karácsony, Túrmezei Erzsébet

 

KARÁCSONY KÍNÁBAN

Ott, ahol a tenger sárga,
s egy titokzatos országra
tekint alá szép napunk,
perceit vidáman élte
három kínai legényke:
a kis Csing, a Csáng, a Csung.

Itthon pedig, magyar tájon,
szintén élt ugyancsak három
fiatal kis harcosunk
nagy hittel kicsiny szívében.
Annyi idős forma éppen,
mint a Csing, a Csáng, a Csung.

Úgy vágytak valamit tenni
Jézusért, akinek semmi,
semmi kevés nem lehet,
aki mindent felhasználhat…
üdvére egy kis pogánynak,
aki mindent megtehet.

Karcsi vitte a labdáját,
Palkó meg a trombitáját,
képeskönyvét a Jani:
szeretettel adakoztak,
hogy a kicsi pogányoknak
legyen mivel játszani.

Elérkezett a várt este.
A kínai gyermekekre
ráborult a szent öröm.
Kimondani alig bírták,
úgy nevették vagy úgy sírták:
„Köszönöm, jaj, köszönöm!”

„De hát hogy lehet az – kérdik
a kedves missziós nénit, –
hogy a Csing labdát kapott?
Hisz ez volt a legfőbb vágya!
Este-reggel kis ágyába’
Ezért imádkozgatott.”

Csung is trombitára vágyott,
s tessék megkérdezni Csángot,
vele bírni se lehet:
könyvét szívére szorítja,
hiszen nagy annak a titka:
Imádságra felelet!

Ó, milyen boldog, nagy este!
Kis szívünk örömrepesve
hitet hirdet és csodát:
„Hisszük már, hogy Ő az Isten!
Nincs más, aki így segítsen,
s ennyi boldogságot ád.”

Kis keresztyén harcosok, ti,
szoktatok-e adakozni
tiszta szívvel, örömest?
Most is eljön nemsokára,
nem várat sokat magára
a kedves karácsonyest.

Jézus mindent felhasználhat
üdvére egy kis pogánynak,
s olyan esdekelve hí:
„Annyi szegény kis pogány van
Ázsiában, Afrikában:
Jöjjetek segíteni!

Boldog, fehér gyermekek, ti,
segítsetek megkeresni
nékem, ami elveszett!
Segítsetek megkeresni,
imában hozzám vezetni
sok-sok pogány gyermeket!”

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 10, 2012 hüvelyk Karácsony, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , ,

VALAHA ÉS MOST

Valamikor régen
nem volt még karácsony.
Gyertya nem világolt
kicsi fenyőfákon.
Földre leszálltáról
Isten szerelmének
nem zengett ujjongva
szép angyali ének.
Hány kisgyerek élt itt,
ezen a világon,
amikor még nem volt
gyönyörű karácsony.

Szegények! Milyen más
minekünk most élni,
karácsonyestéről
suttogva beszélni.
Napokat számlálva
eljöttére várni,
tenger boldogságát
a szívünkbe zárni.
Most már van karácsony!
Földre szállt az élet.
Isten fia, Jézus,
kicsi gyermekké lett.
Boldogság, üdvösség
az Ő földrejötte.
Vágyódó szívünket
tárjuk ki előtte!

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 10, 2012 hüvelyk GYERMEKVERSEK, Karácsony, Túrmezei Erzsébet

 

A NAGY KÍVÁNSÁG

Siet haza. Fáradt a lépte.
A kopott ajtót már elérte.
Ott hallgatódzik egy parányit,
aztán a kis családra rányit.
Az öt kicsinyt az asszony éppen
most fekteti le sorra szépen.
Vidám, meglepett ujjongás a
fáradt apa fogadtatása.
Leül a székre, hosszan hallgat.
Örül az öt csicsergő hangnak.
Est imájuk, amint mondják,
mintha levennék minden gondját.
Ha ők hordozzák az imákat,
van dolga most az angyalkáknak.

Karácsonyeste nincs már messze,
s ki mit kívánna, mit szeretne,
elsorolgatja kérő szóval,
úgy beszélget a Megváltóval.
Egyiknek sincsen nagy igénye.
Szegény gyermek mi sokat kérne?
Karácsonyfát, cukrot a fára,
égő gyertyákat zöld ágára.
Pénzt apukának tüzelőre,
új talpat a lyukas cipőre.

A kis Annus csak várja békén,
míg rá is sor kerül a végén,
s kicsi kezét imára téve,
kitekint a csillagos éjbe:
„Édes Úr Jézus, kérlek szépen,
Hozz karácsonyra babát nékem.
Beszélőt, alvót, aranyhajút.
Az égtől ide úgyse nagy út.
S a ragyogó csillagboltokban
Teneked bizonyosan nagyon sok van.”

A bízva mondott kis imádság
után a fáradt szempillácskák
lecsukódnak, s az édes álom
öt gyermeket hord szelíd szárnyon.

Hallgatagon, szomorú szemmel
tekint az asszonyra az ember.
Úgy fölment mindennek az ára,
dehogy telik alvó babára.
Kicsi Annus, nagyot kívántál.
Ha szüleid szívébe látnál,
s tudnád, hogy ott marcangol, éget,
vissza is vonnád a kérésed.
Vagy mosolyognál bízva, szépen:
„Hiszen én az Úr Jézustól kértem!”?

Telnek a napok gyorsan, frissen.
Nem lelnek tétlenül senkit sem.
Annuska is dolgozik, fárad.
Kér anyukától rongyocskákat.
Kisimítgatja, összerakja…
„Minek, kislányom?” – kérd’ az apja.
S hittel felel a gyermek szája:
„Ez mind az új babám ruhája.”

Elérkezik a szívrepesve,
csengve várt karácsonyeste.
Cukrot raknak a fenyőfára,
égő gyertyát zöld ágára.
S egy olcsó kis baba is vár a
nevetőszemű Annuskára.

Jaj, ha majd sír: „Nem ilyet kértem.”
Miért is tud beszélni? Miért nem?
– Valaki zörget. Beeresztik.
Megkérdik nyájasan, mi tetszik.
Csomagot hoz a szomszéd házból,
egy szomszéd édesanyától.
Ő küldi szeretete jelét,
meghalt kislánya játékszerét,
hogy így áldozzék emlékének.
A szülők csak ámulnak, néznek.
Kibontják… Ó, csodák csodája,
Ott az Annuska nagy babája!
„Mama!” – sír a szó a szájárul.
Nagy kék szeme csukódik, zárul.

Láttán ennek a szép csodának,
Mozdulatlan, mély csendben állnak.
S kis Annuskával kéz a kézbe’,
közéjük mintha Jézus lépne.
Szelíd szemrehányással szólva,
„Hát van, amit a hit nem nyer meg?!
Miért nem hisztek, miként e gyermek?”

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 10, 2012 hüvelyk Karácsony, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , ,

JÖN A MEGVÁLTÓ!

Jön a Megváltó,
meleggel, fénnyel
tölti be házunk!
Csak jól vigyázzunk,
hogy észrevétlen
el ne haladjon,
s itt ne maradjunk
mi a sötétben!

Szép karácsonyfa
nem elég nékem.
Nem elég semmi.
Jön a Megváltó:
Őt magát vágyom
szívembe venni.
Olyan lesz akkor,
mintha minden nap
karácsony lenne!

Puha jászolként
vár a szívem rád:
Végy, Uram Jézus
lakozást benne!

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 10, 2012 hüvelyk Advent, Karácsony, Túrmezei Erzsébet

 

ZSOLTÁR KARÁCSONYRA

Uram, örül és vigad a szívem.
Dalok zendülnek benne rólad
s hál’adó himnuszok,
hogy jászolban születtél.
Azon vigadozom,
hogy jászolban születtél,
nem puha palotában.
Selyem és cifra bársony
körül lágy hódolattal
nem fogta gyenge tested.
Értelmetlen szemekkel
szelíd juhocskák lestek.
Szegénységben születtél
és a szívtépő nyomorban.

Szegény, üres a szívem
azért merem én mégis
a színed elé vinni,
azért merem én hinni,
hogy lakhelyed lehet
a szomorú és árva.
Az minden reménysége,
hozsannás vigassága,
hogy jászolban születtél,
megváltó Istenem.
Azért zendülnek át
téged dicsérő, boldog énekek,
halk glóriák szegényes szívemen.

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 10, 2012 hüvelyk 47_2Korinthus, Karácsony, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék:

EGYÜTT MENTÜNK

Testvérekké tett
ádventi vágy, karácsonyi öröm.
A csillagvonta, titkos fénykörön
belül mindenki testvér.
Te azt kerested, amit én keresetem.
Én azt kerestem, amit te kerestél.

A földi, szép karácsonyokon át
örök karácsony útján vándoroltunk.
„Közelebb Hozzá!” – súgta a szíved.
„Közelebb Hozzá!” – verte az enyém.
És nem álltunk meg, és testvérek voltunk.

Halott vagy. Tudom. Sírban vagy. Tudom.
De én nem láttam halott arcodat,
sírod mellett se álltam.
Hogyan is keresnélek a halálban?!
Mi mentünk az úton,
örök karácsony útján
teveled mentem én.
„Közelebb Hozzá!” – súgta a szíved.
„Közelebb Hozzá!” – verte az enyém.
Aztán fényes kapu tárult az éjben
és égi csengő halk hívásaképpen
szólalt a hang:
„Giling-galang! A karácsonyfa kész.
Ádvented véget ért. Giling-galang!”
Gyermekörömmel áthaladt a lábad.
A fényes kapu bezárult utánad.
Égi fenyők lobogó lángja mellett
Beteljesült minden ádventi vágyad.

Örök karácsony útján együtt mentünk.
Ádventi vággyal most is megyek én.
„Nyugodni Benne!” – súgja a szíved.
„Közelebb Hozzá!” – veri az enyém.

Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , ,

 
%d blogger ezt kedveli: