RSS

Húsvét kategória bejegyzései

ELHANGZOTT A SZÓ

Elhangzott a szó
elvégeztetett.
Megváltás halál
fájdalmak között,
mert a Teremtő,
ennyire szeret.
Békesség fénye,
ma is, a kereszt,
hirdeti fennen,
mi embernek
oly érthetetlen,
Isten vég nélkül,
örökké szeret.
Vérét ontotta,
hogy ki hisz benne,
életet nyerjen.

Schvalm Rózsa

 

Címkék:

HALÁL, HOL A TE HATALMAD?

Fenn, ott a Golgotán,
hol soha nem nyílik virág,
csak a szél gyászos sóhaja száll,
jaj három kereszt áll.
Elvetemült bűnösök között,
az ártatlanra is halál vár.
Ember nem tudod, mit cselekedtél,
megfeszítetted Isten Fiát!
Bűnöknek súlyos terhe alatt,
Istentől elhagyatva,
gyötrő haláltusában kiált,
elvégeztetett! s megváltatott a világ.
Megremeg a föld e szomorú órában,
fényes napra éji homály borul.
Menekül gyáván, ki merre lát,
reszket félelmében a teremtett világ.
Sziklák meghasadnak,
szentek sírjai megnyílnak.
a templom is megrendül,
kárpitja kettészakad,
nem rejt már titkokat.
Nem kell többé bűntörlő áldozat,
mert örökérvényű a Golgota.
Megváltó Urunk kihullott vére
bűneinknek drága fizetsége.
Fényes hajnal virrad,
húsvétnak áldott hajnala.
Megnyílt a sziklasír,
Krisztus feltámadt!
halál hol a te hatalmad?

Schvalm Rózsa

 
Hozzászólás

Szerző: be április 4, 2011 hüvelyk Húsvét, Nagypéntek, Schvalm Rózsa

 

Címkék: ,

TÖBB, MINT KÉTEZER ÉVE MÁR

Több mint kétezer éve már Jézusom,
hogy bűntől sötét világunkba hoztad,
az égi békesség fényes hajnalát,
odahagytad értünk, Mennyei hazád.

Megízlelted mulandó földi létünk,
minden örömét, bánatát, fájdalmát,
s jó példát mutattál, hogy hogyan lehet,
bűn nélkül élni, a földi életet.

Gyógyítottál poklost, bénát, beteget,
kiűztél, gonosz démoni lelkeket,
holtaknak visszaadtad az életet,
mégis üldöztek, hívő hitetlenek.

Jóságos, szerető Isten lényeddel,
bűnös ember, nem tudott mit kezdeni,
hát gonoszul ítélkezett feletted,
s fejére hullottak, a bűn átkai.

De Te a bűnösöket is szereted,
értünk jöttél, bár kereszted égbe kiált,
kihullott drága véred mossa tisztára,
ki térdre hull alatta, s hozzád kiált.

Schvalm Rózsa

 
 

Címkék:

Ő KI MINDENKINÉL NAGYOBB

Ő, Ki mindenkinél nagyobb,
szerény volt és alázatos.
Fényes aranybölcső helyett,
jászolbölcsőbe született,
s övéi közt nem lelhetett,
befogadó szeretetet.
Bár királyok közt legnagyobb,
illette volna fényes trón,
trónja, helyette kereszt volt,
s koronája tövisből font.
Kívánták látni Napkelet,
s távol, Napnyugati bölcsek,
kívánt látványosság helyett,
jászolbölcső és a kereszt,
botrányát tekinthették meg.
Elhaló búzamag volt Ő
áldozata gyümölcsöző
halálából élet fakadt,
mely örök üdvösséget ad.

Schvalm Rózsa

 
 

GYŐZELEM

Alig múlt Uram, a gyönyörű vasárnap,
mikor lábad elé pálmaágat szórtak,
és ünnepelve hozsannát kiáltottak,
most már kegyetlenül halált kiáltanak.

Kiknek szemében szeretet csillogott,
már sötéten, vak gyűlölet lángja lobog,
s Te némán tűröd, hogyan tombol a gonosz,
ártatlanul kínoz, megaláz, ostoroz.

Tudtad, hogy hatalma csak ideig való,
megdöntötte azt, Te keresztáldozatod,
mert eljött Húsvét, dicső feltámadásod,
és a halál felett győzelmet aratott.

Schvalm Rózsa

 
Hozzászólás

Szerző: be március 15, 2011 hüvelyk Húsvét, Schvalm Rózsa

 

MINDEN ÉVBEN

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk,
egyszer támadott fel győzelmesen!
De hosszan tépelődöm
gyermeki kérdéseden.

„Minden évben?“ Csaknem kétezer éve
minden évben kísérjük Őt
a fájdalmak tövises útján
s ujjongunk üres sírja előtt.

„Minden évben?“ Milyen év volna,
Hol várna békesség és menedék,
ha szenvedését, szent halálát,
feltámadását elfelejtenénk?!

Ha nem zengne többé Bach Passiója,
ha nem őrizné az emlékezet
azt a golgotai keresztet,
amelyen Jézus értünk vérezett!

„Minden évben?“ Tűnhetnek századévek.
És száguldhatunk kétezer fele,
a kereszt ma is egyetlen reménység,
a kereszt ma is győzelem jele.

Minden évben elindulunk feléje.
nem temetik el tűnő századok.
S akkor találunk erőt békességet,
ha a keresztfa titka felragyog.

Túrmezei Erzsébet

 
 

Címkék: , , , , ,

KRISZTUS

Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudtalak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbe esett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, és tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –

Dsida Jenő

 
Hozzászólás

Szerző: be április 6, 2010 hüvelyk Dsida Jenő, Húsvét

 
 
%d blogger ezt szereti: