RSS

Anyák napja kategória bejegyzései

EGY ÉLETEN ÁT FOLYTON TÁVOLODNAK

Egy életen át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.

Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt…
Más illatokkal, színekkel telik meg

mégis a szívük, és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak…

Füle Lajos

 
1 hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Anyák napja, Füle Lajos, Gyermeknap

 

Címkék: ,

ANYA, NEVESSÉL!

„Anya, nevessél!”
– mondja gyermekünk.
Úgy tudja kérni, mint a kenyeret,
mosolyra szomjas vággyal, ahogy a
virág a fényt, tüdő a levegőt,
ahogy emberszív a szeretetet.

„Anya, nevessél!”
Félénk s bíztató
mosoly lebeg az ajkán, szíve is
kikönyököl a szeme ablakán
várva az édes, anyai derűt,
a nőttetőt, a megáldót, érlelőt.

„Anya, nevessél!”
Hisz úgy kell a fény!
Tengernyi fényre szomjas a határ,
tengernyi fényre szomjazik a szív,
örök derűre éhezik a lélek,
utána nyúl és sír a hang, a vágy.

„Anya, nevessél!”
– mondja gyermekünk,
és mondom én is: Hallgass rá nagyon!
Kis életének imádsága ez.
Megérted hát, ha mikrofon leszek,
s a drága kérést úgy zengem neked
s minden anyának és apának és
minden felnőttnek zengem, harsogom:
Nevessetek a gyerekekre, mert
Fény kell nekik, az orca fénye, a
szív fénye, a lélek derűje és
minden, mi fény, minden, mi szeretet.
Ragyogjatok a gyermekekre hát,
mosolygó arccal, szívvel, ha lehet
reggeltől estig, kedves kis anyák!

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Anyák napja, Füle Lajos

 

Címkék: ,

NEM EJTI LE

Földgömb az utazási irodában.
Szép, nagy, kerek.
Forgatni is lehet.
Ragyogó szemmel nézi egy gyerek.

S míg édesanyja sorra
intéz ügyeket, jegyeket,
Ő is bekalandozna
Tengereket és hegyeket.

De anyai szem ilyet
Szó nélkül hogyan nézne!
„Kisfiam, ne nyúlj hozzá,
mert ha leejted, vége!”

Elkapja kis kezét,
S csodálja mozdulatlan.
Kimennek. Elvegyülnek
Az utcaforgatagban.

Tűnődik. Hiába hívja
Kirakatok szépsége.
„Ha a jó Isten ejti le,
Anyu, akkor is vége?”

„Minek, kisfiam?” „Hát a Földnek!
Azt mondtad, Ő tartja kezében.
De ha elfárad a keze?
Ha leejti valamiképpen?”

„Kisfiam, attól sose félj!
Ha leejtené, nagy baj lenne.
De Isten keze oly erős,
A Föld biztosan pihen benne.”

S a fényes, tiszta gyerekszemben
Felragyog a csoda titka:
„Ugy-e, ha az egyik elfárad,
akkor átveszi a másikba?!”

Túrmezei Erzsébet

 
 

Címkék: , , ,

HÍVŐ ÉDESANYA

Az az édesanya
a legtöbbet tette,
aki gyermekeit
Jézushoz vezette.

A legszentebb ösvényt
nékik megmutatta, –
az az édesanya
a legtöbbet adta.

Én sem kívánok mást,
minthogy megérhessem:
gyermekeim lelkét
tudni szent kezedben.

Ösvényeden járva
házadban szolgálni,
velük együtt Téged
örökre imádni.

 
Hozzászólás

Szerző: be április 29, 2010 hüvelyk Anyák napja, ISMERETLEN SZERZŐ

 

ÉJSZAKA

Csend van. Csend, mély.
Sötét az éj.
Minden
pihen.

Én virrasztok,
mert a gondok
súlya
nyomja

a lelkemet.
Szívemm remeg.
Fiam
beteg.

Csend van. Csend, mély.
„Ne félj! Ne félj!”
– Rezdül
belül.

Lassan virrad.
„Bízd rám magad –
és a
fiad.”

Almási Mihályné

 
Hozzászólás

Szerző: be április 29, 2010 hüvelyk 61_2Péter, Almási Mihályné, Anyák napja

 

Címkék: ,

AZ ERŐ

– Ugye, édesapám, amikor a sziklát
véres zivatarban villámok hasítják,
viharok rárontnak, habok ráomolnak,
s magas szikla volt ma, s kőszírt marad holnap;
ha a századok nem tudták porrá tenni,
sziklánál erősebb nincsen is tán semmi?

– Nem, fiam. Ott nem lelsz sem érzést, sem eszmét,
csak makacs a szikla. Az erő nem ez még.

– Akkor, édesapám, az a hősi ember,
aki egymaga vív gyilkoló sereggel,
s küzd, ha hősi teste csupa vér, merő seb,
ugye, a világon az a legerősebb?

– Nem fiam. Nézd a föld valamennyi hősét,
mind csak bátor ember. Ez nem az erő még.

– Hát a zsarnok, apám, ki népeket tör le,
s előtte mindenki csak térdelő törpe,
és amerre halad, hervadás a lábnyom,
ő a legerősebb ezen a világon?

– Fiam. Bár ha a föld mind neki teremne,
a zsarnok hatalmas, nincsen erő benne.

– Édesapám! Akkor nincs is erős ember?

– Kedves kicsi fiam! Egy bús, őszi reggel
– kicsiny gyermek voltál, sápadt, apró, gyenge –
az édesanyádat temettük el csendben.
Szép, sápadt arcával, fekete szemével
betegágyad mellett lelte minden éjjel.

Kétes hajnalórán lázas álmod leste,
fáradt volt szegénynek a gyönge, kicsi teste.
Téged sötét árnyak hallgatózva vártak,
ám ő elébe állt a rideg halálnak.

Virrasztva, ápolva, ringatva becézett,
s halovány arcodra visszatért az élet.
Őszi napsugárnál már te ránevettél,
betegséget, könnyet, fájdalmat feledtél.
S őszes sötét felhő könnyét, hogy kisírta,
szegény édesanyád leroskadt a sírba.
Nem volt erős szikla,
nem is termett harcra.
Hervadó virág volt szelíd, sápadt arca.
Magahunyó napfény,
kettétörött nádszál,
s mégsem volt nagyobb hős az édesanyádnál.
Tudod már fiam, hogy az erős ki lehet?

– Tudom, édesapám: aki nagyon szeret.

Muraközy Gyula

 
Hozzászólás

Szerző: be április 29, 2010 hüvelyk Anyák napja, Muraközy Gyula

 

OLY JÓ

Oly jó betegnek lenni akkor,
mikor még él a jó anyánk,
és érezzük a messzeségből;
két szem vigyáz jól mireánk.

S mint angyalszárnyon szálló jóság,
két gyöngéd kéz míg betakar,
a lelkünk száll a csillagokba,
meggyógyulni nem is akar,

mert jó pihenni fehér párnán,
nézni a furcsa felleget,
megcsókolni szelíd anyánkat,
megáldani a két kezet.

Vadul lüktető lázas fejjel
néha jól esik pihenés,
vagy föld porából csillagokba
valakiért az elmenés.

Mert csak úgy jól betegnek lenni,
ha föntről Isten néz le ránk,
és ágyunk mellett fáradhatatlan
virraszt az édes jó anyánk.

Kárász Izabella

 
Hozzászólás

Szerző: be április 29, 2010 hüvelyk Anyák napja, Kárász Izabella, Uncategorized

 

Címkék: ,

 
%d blogger ezt kedveli: