RSS

AZ ELSŐ MOZDULATRA

28 jún

Szelíd öröm szívemben… reszket…
– tó tükörén a holdas este.
Kicsim, ma úgy mozdult a tested,
mint szél szárnyán a levelecske.

Nem ismer itt még senki ember,
úgy élsz ma még, mint egy mesében,
áldott Anyád méhébe rejt el,
fúvó széltől is óvva, védve.

A mozdulat jöttöd jelezve
mégis ezer árnyat idéz fel,
hisz annyi szív mozdul ma este
utoljára – fegyver tüzében.

Az első és utolsó mozgás
találkozik ebben a versben.
Amíg egyik örül, zokog más,
Ez élni, az meghalni serken.

Én nem tudom, téged mi vár itt?
Fény? Háború? Gyűlnek a sírok.
Tízenegynéhány év kell odáig,
hogy ezt megértsd, amit leírok,

de meghagyom s hiszem, megérted,
ha majd a fény lelked betölti,
hogy drága kincs mindegyik élet,
s élni jöttünk ide, nem ölni!

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be június 28, 2014 hüvelyk Füle Lajos

 

Címkék: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: