RSS

A NAGY VIZSGÁN

10 feb

A III. á), mind a kedves társak,
ravatala körül zokogva álltak.
S ott feküdt csendesen, fehéren mint a
lehullott hópehely, a kis Alinka.
Jaj, soha többé nem indul a lába
friss, reggeli órán az iskolába.
A fehér kéz betűt betűre vetve
nem ír többé a dolgozatfüzetbe.
Ajka nem nyílik mondani a leckét.
Alinka elment, pedig úgy szerették.
A bizonyítványosztást meg se várta.
Szárnyra kelt, mint a költöző madárka.

Talán korán volt útnak indulása.
Talán hiányos maradt a tudása.
Amerikáról nem tud… rég hiányzott. –
De jól ismeri már a mennyországot.
A III. á)-t bár alig hogy kezdte,
a másik iskolát már elvégezte.
Jézus se látta már annak hiányát,
s vizsgára vitte kicsi tanítványát.
Bölcsek, tudósok állnak ott remegve.
Alinka bátran néz a napszemekbe.
S míg a kérdések titkos zengzetétül
értelem, elme éjbe, mélybe szédül
és fel nem éri elrejtett csodájuk:
gyermekhite még tud felelni rájuk.
Mi még itt a földi iskolába járunk.
De amíg várjuk a bizonyítványunk,
s nem hagy nyugodni: Jaj, hogy feleltünk?
– a nagy vizsgára készül-e a lelkünk?
Ő már megállta, s örök dicsőségben
zeng hozsannákat odafenn az égben.
A földi bizonyítványt meg se várta.
Szárnyra kelt, mint a költöző madárka.

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 10, 2012 hüvelyk Túrmezei Erzsébet, Temetés

 

Címkék: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: