RSS

MÁS VAGYOK

08 feb

Tavasszal fáj nekem, hogy más vagyok,
hogy komolyabb, búsabb, nagyobb,
szomorúbb gyermek vagyok annyi másnál.
Szánna a szíved, ha tavasszal látnál.

Pedig kívánom, akarom:
de mint megannyi furcsa rom,
csak összeomlik minden akarásom.
Nem vagyok senki mása s nincsen másom.

Ha másom volna, nem lennék én árva,
mert mindig arra jönne, járna,
amerre lábam lép és lelkem vágyik.
De nincs, ki arra vágynék, nincsen másik.

Ha mása tudnék lenni másnak én,
nem volnék bús, nagy és szegény.
Nem lennék akkor furcsa, árva bolygó.
Napsugár lennék, szüntelen mosolygó,

amilyen annyi van… egyforma mind…
de mind örömre, dalra int
s tavaszra gyújtja a vén törzsű fákat,
színesre csókolja a bús orcákat.

Napsugár lennék, mosolygó, meleg.
És ha találkoznék veled,
Úgy megörülnél a friss ragyogásnak.
De akkor én már mása lennék másnak.

Túrmezei Erzsébet

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk Tavasz, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: