RSS

KÖDBEN

08 feb

Hol virág illatja szállt,
útközépen meg-megálltam.
De jaj, rámlépett az ősz.
Két szememre köd borult,
s utamat már nem találtam.
Mit kerestem? Mit akartam?
Álltam könnyesen, zavartan,
vesztségem érezőn,
ott, a dérlepett mezőn.

Lelkemben akkor látás fénye gyúlt:
Őszi ködön túl szent sereg vonult.
Élen elöl a vérző Vezér.
Jaj, értem, értem az én vétkemér’
hullott gyöngyellőn az a tiszta vér.
Mögötte mennyien! Ó, ismerem
ott azt az arcot. Vészben, tengeren,
veszedelemben városokon át,
megvetve minden földi koronát
a Krisztusért, hisz mind kár és szemét,
célra szegezve lángoló szemét.
Ó, ismerem. És hányat ismerek!
Vonul, vonul tovább a szent sereg.
Nem a dicsőség-, a fénykeresők,
elismerésre s a kegyre lesők.
Nem, akik a világ nyomorát végig
kényelem hímes párnáiról nézik.
Nekik a földnek gyönyöre se kellett.
Nem álltak meg hívó virágok mellett.
Ugart törtek, verejtékkel vetettek.
Lenézettek, gúnyoltak, megvetettek,
mégis győzelmet, diadalt nyerők:
föld savai, megújító erők!

Jön, jön az éj már nagy sötéten.
Állok a dérbelepte réten.
Pedig én is ott haladtam.
Mivé lettem? Hol maradtam?
Úttalan utak… ködbevont hegyek…
Ó, vérző Vezérem, Messiásom,
a szemem több virágot sose lásson!
Szent nyomdokodban újra hadd megyek!

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk 58_Zsidók, ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: