RSS

HALÁSZOK TENGERÉN

08 feb

Este volt. A habok zúgtak.
S kivetettem én a hálót
künn az élet tengerén.
Kivetettem és bevontam,
kincsre mégse leltem én.
Kivetettem újra, újra.
Vágytól zengett a szívem,
vágyból volt a hálóm szőve,
s nem maradt benn semmi sem.
Mindörökre üresen
kivetettem és bevontam.

Szelíden és szeretettel
Járt a parton Valaki.
Valaki hatalmas hálót
vetett a tengerre ki.
De Ő lelkeket halászott
S értük drága árt adott.
Piros vérén vette őket
s járt utánuk nem törődve
fáradtsággal, szenvedéssel,
mígnem egyre rátalált.
Az életnek tengerére
kivetette hálóját
Jézus, a lelkek halásza.

Búsan ültem ott a parton,
mikor éppen arra járt.
Üres, fáradt volt a lelkem,
Mert soha semmit se leltem,
Hálóm semmit se hozott.
Rámtekintett, rámtalált.
Szeretete hálóját
rámfonta szelíd kezekkel,
s mikor immár rabja lettem,
így parancsolt csendesen:

„Vedd a hálód gyermekem
és siess, evezz a mélyre.”
Felsírt bennem a panasz:
„Uram, annyit fáradoztam
s mindörökre hasztalan.
Kivetettem és bevontam
hálómat a tengeren.
Sötéten, vigasztalan
kellett látnom üres voltát.
A békesség, a boldogság,
hálómat mind elkerülték.
Nagy, hiú próbálkozások
hitemet is elrabolták…
De… kivetem mégis mostan
parancsodra, Mester.”

Kieveztem a tengerre.
Jézus mondta. Kieveztem.
Fénylő tükrű, mély vizekre
üres hálóm kivetettem.
Jézus küldött mély vizekre
Kivetettem, – vontam, vontam,
mindhiába! Kiemelni
nem bírta már két kezem.
Kinccsel lett tele a hálóm!
Kegyelemmel lett tele!
Öröm drágagyöngyös terhe
húzta le a mély fele.

Hahó, kik ott fáradoztok
künn a parton hasztalan,
sötéten, vigasztalan
üres hálókat emeltek:
ide, ide, ide jertek!
Segítsetek kiemelni
teli hálóm kincseit!
Hahó! Jöjjetek a mélyre!
Hisz az élet tengere
kincsben kiapadhatatlan.
S hol a mélye, hol a kincse,
Jézus tudja egyedül.
Jézushoz jöjj és halássz!
Ki ott fáradsz szakadatlan
s kincseket sosem találsz,
ki ott könnyesen, kietlen,
néma partokon bolyongsz:
jöjj a Jézus közelébe,
jöjj sietve és ne késs.
Jöjj és tele lesz a hálód,
szakadásig tele lesz.
Roskadozva emeled.
Boldogságod megtalálod.
Békességed megleled.

Este, újra esete lett.
Habok zúgnak, szél mesél.
Halkan, némán hulla könny
nyűtt, üres hálók felett.
Csak a Jézus daloskedvű
halászai ajkán
zeng a diadalmas ének:
„Telt hálókat emelünk.
Győztesen zeng a dalunk.
Ó, evezzetek a mélyre,
s énekeljetek velünk!”

Túrmezei Erzsébet

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk 42_Lukács, ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: