RSS

EGY PÉTER-NAPON

08 feb

Uram, én várlak. Nappalon, éjen,
Uram, én várlak. Őriztem mélyen
benn a szívemben a vágyamat.

Olyan üres volt, céltalan, árva…
Keresve, várva, epedve, vágyva,
már feléd tártam az életem.

Uram, év vártalak, de fényességed
földre leroskaszt és látom: Néked
szolgálni, Uram, én nem tudok.

Eredj el éntőlem! Fényed, ha rámhull,
szépséges magambul, büszke ruhámbul,
nem látod, Uram, csak rongy marad!

Eredj el éntőlem… célom, jövendőm!
Hagyj nyomorultan, ilyen esendőn
hiába követném nyomdokod.

Eredj el éntőlem! Az, aki voltam,
maradjak tovább is könnyesen, holtan,
nem várva soha már semmire!

Eredj el éntőlem! – S szólal a Mester:
Így, megalázva, tele sebekkel,
összetörten vagy az enyém.

Túrmezei Erzsébet

 
Hozzászólás

Szerző: be február 8, 2012 hüvelyk 42_Lukács, ALKALMI, Túrmezei Erzsébet

 

Címkék: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: