PÜNKÖSDRE

Küldd Uram a tüzes nyelveket,
Hadd égessenek minden pogány elveket,
Minden mi múló, hamu legyen!
Tisztíts és formálj újra Istenem,
Míg életem nem lesz tükör,
Melyben a Te fényed tündököl.

Küld, Uram, Lelked fuvalmát
Fújj el hamut, űzze lelkünk álmát,
Tanítson hangodat mindig meghallani
Neved mindenkor bátran vallani…

Küld Uram,… itt várunk csendben könyörögve,
Tekints kegyelemmel az értéktelen rögre.
S míg halkan Feléd száll az ima,
Megnyílik felettünk a menny kapuja.

Hallom az élet vize zúgását,
Küld Uram, Lelked áldását.
Ahol a Te Lelked – ott a szabadság
Nem választ el tőle mélység-magasság!
Lebegjen Lelked újból a mélység felett,
Válaszd el a múlót az öröktől szívünkbe bent,
Támassz a pusztában újból életet.