RSS

FELTÁMADOTT

15 ápr

szavalókórus húsvétra

KAR:
Sziklatemetőben,
új sír közelében
fegyveresek állnak.
Holtak hazájában,
sötét éjszakában
vajon mire várnak?
A gyászos nap óta
felsőbb parancsszóra
őrt állnak, vigyáznak.
S hogy töltsék az időt,
Jézus sírja előtt
beszélnek, vitáznak.

ELSŐ VITÉZ:
Láttam ezt az embert,
megkötött kezekkel
töviskoronában…
Láttam a kereszten,
véresen, veretten,
bemocskolt ruhában,
hallottam áldását,
végső imádságát
vonagló ajkának,
S egyik gonosztevőt,
amint vallotta Őt
jövendő Urának.
Csak egyet nem értek:
ha nincs benne vétek,
mért kellett megölni?
Vagy – ha csodatévő –
emberek kezéből,
nem tud menekülni?

MÁSODIK VITÉZ:
S ha már sírba tették,
nagy kővel befedték,
mért kell ezt csinálni?
Nappal úgy, mint éjjel
– ily erős őrséggel –
sírja körül állni?

HARMADIK VITÉZ:
Ha katonák vagytok,
mit nyugtalankodtok?
hagyjátok csak abba!
Bárhol ácsorogtok,
teljes zsoldot kaptok
minden egyes napra.
Holttestet ellopni
nem jön ide senki,
mire menne véle?
Sem a halott teste
nem kél új életre,
hogy félteni kéne.
Higgyétek el nekem:
nincs még egy-egy helyen
ily könnyű szolgálat.
Kívülről nem jönnek,
belülről nem szöknek.
Játék a vigyázat.

KAR:
Szikla temetőben,
új sír közelében
amíg így beszélnek –
Kicsi asszonycsapat
erre felé halad.
Remegnek és félnek.

ASSZONYOK:
Hallottátok a hírt?
Nagy kő fedi a sírt.
Mit csinálunk véle,
hogy majd bemehessünk,
balzsamot tehessünk
Mesterünk testére?

KAR:
Fegyveres vitézek,
felesleges néktek
tovább is itt állni!
Kisírt asszonyszemek:
kihűlt holttetemet
nem fogtok találni!
Nagy hirtelenséggel,
tiszte égi fénnyel
angyal száll a sírra.
A sír száján fekvő
lepecsételt nagy kő
félre van taszítva!
Erős fegyveresek
mind a földre esnek
a ragyogó fényben.
Isten cselekszik itt!
Semmivé lesznek itt
fegyverek a kézben.
Asszonyok csapatát
remegés járja át
az angyali szóra:

ANGYAL:
Ti holtat kerestek,
én élőt hirdetek!
Ez győzelmi óra!
Jézus már nem halott.
Dicsőn feltámadott!
Legyőzte a halált.
Amint jó előre
hallottátok Tőle,
ígérete bevált.
Jertek hamarjába’!
Lássátok sírjában
hűlt helyét testének.
Aztán induljatok:
örömhírt mondjatok
elárvult népének.

KAR:
Mennek az asszonyok
örömhírt mondani
bús tanítványoknak.
Mennek a vitézek
– félve – panaszkodni
véneknek, papoknak.

ASSZONYOK:
Férfiak, testvérek,
jó hírt mondunk néktek:
Feltámadt a Mester!
Üres sírban jártunk;
szemtől – szemben álltunk
az égi követtel.

KAR:
Péter és barátja
asszonyok szavára
üres sírhoz futnak.
Sziklasírt bejárják,
csak helyét találják
feltámadt Jézusnak.
Visszatér Mária.
Nehéz távoznia
temetés helyétől.
Hiszi is, meg nem is,
mit az előbb hallott
drága Mesteréről.
Feledni is nehéz,
elhinni is nehéz
az angyalnak szavát.
Egy van a szívébe’:
vágyik közelébe
szeretett Urának.
S ő, kit nagy romlásból,
ördög hatalmából
mentett ki a Mester, –
elsőnek látja meg
feltámadott Urát
ámuló szemekkel.

MÁRIA:
Bocsásd meg, Mesterem,
kételkedő szívem
nagy hitetlenségét!
Csodálom, elhiszem,
megyek és hirdetem
életed győzelmét.

KAR:
Közben a vitézek, a
főpapok és vének
összesúgnak – búgnak.
Ellenség mit tehet
üres sírja felett
feltámadt Jézusnak?
Égi jelenéstől,
angyalok hírétől
félnek a vezérek.
Gyorsan kiüzennek:
szálig hazajönnek
ott maradt vitézek.

VÉNEK:
Halljátok vitézek,
csalóka az élet!
Nagyon kell vigyázni.
Ne hagyjuk magunkat,
közös hatalmunkat
könnyen aláásni!
Mi – vezetők vagyunk,
sokat tapasztalunk;
Mindnyájan úgy látjuk:
Jézus jó hírének,
végső győzelmének
mégis útját álljuk!
Amit éles karddal,
erős férfi-karral
eddig el nem értünk,
két végső fegyverrel
– hazugsággal, pénzzel –
sikerül majd nékünk!
Mi tehát, vitézek,
sok pénzt adunk néktek,
– amennyit csak kértek –,
és csak annyit kérünk:
segítsetek nekünk.
Mondjátok a népnek…

VITÉZEK:
Amíg mi – fáradtan –
elaludtunk ottan,
Odajöttek éjjel
ellökték a követ,
lepecsételt követ
nagy erőlködéssel,
holttestét elvitték,
másik sírba tették.
Most hirdetik róla:
Ő a Feltámadott,
Istentől származott,
világ Megváltója!

VÉNEK:
Egész jól tudjátok!
Ti csak ezt mondjátok!
S nézzétek a népet:
unja azt, mi tiszta.
De szomjasan issza
a hazug beszédet.
Jézus csak hadd éljen!
elintézzük szépen,
hogy ne legyen népe.
úr lesz – szolgák nélkül,
vezér – sereg nélkül
hamar eljön vége.
S ha majd a helytartó
fülébe jut a szó:
ne féljetek Tőle.
Őt is elhitetjük.
A pénzt – mi fizetjük!
Ti pedig – előre!

KAR:
Igazság őrei, –
vagy ördög tőrei
e papok és vének?!
Dupla zsoldot kaptok,
azért hazudoztok,
nyomorult vitézek?!
Ömlött a tagadás
városon, falun át.
Tenger lett belőle.
De egyszer jön az Úr!
Mindenki térdre hull.
Nem remegtek Tőle?

ASSZONYOK:
Törékeny asszonyok,
csendes tanítványok:
menjünk csak előre!
Jézusnak szolgálni
és Őt visszavárni –
ne irtózzunk Tőle!

MINDNYÁJAN:
Dicsérünk, Jézusunk!
Feltámadt Krisztusunk,
kit angyalok áldnak,
hozd el újulását,
végső megváltását
ez egész világnak!

Győri József

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be április 15, 2011 hüvelyk Győri József, Húsvét, JELENETEK

 

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: