Amikor hozzád talál Uram az ember,
egy új világ bontakozik ki lelkében.
Mint téli homály, tűnik tavaszi égen,
felragyog benne, Isteni fényességed.
Átformálja jellemét alkotó kezed,
megújul értelme, célja életének.
Új útra lép, melyen követ Uram Téged.
Nem vonzzák többé a nagyvilági fények,
igaz, Isteni öröm ébred szívében.
Felfedezi mit eddig tán észre sem vett,
mennyi csodát, szépséget rejt a természet,
mit emberi elme felfogni sem képes.
Árad ránk magasból Isten dicsősége,
fényében tündöklik tavasz, nyár szépsége,
magasztalja Istent, minden teremtménye.
Illatos virágok, zengő madárének,
szellő susogása, a zöldellő rétek.
Csermely csobogása, méhek zümmögése,
napsugarak tánca a tenger tükrében,
csillag ragyogása éjszakai égen.
Ha lelki szemekkel is lát már az ember,
nyilvánvalóvá lesz önnön kicsinysége,
és a Teremtő végtelen szeretete,
mit ránk áraszt lázadásunk ellenére.
Schvalm Rózsa
KERESZTYÉN VERSEK 