RSS

ÉJFÉLI HANGOK

07 dec

Csillagos fátylat terített
az ég az alvó világra.
A megnyugvás békessége
tér be most a szívbe, házba,
s ajándékoz áldott csendet.

De felsír az éjben egy gyermek.
Éhes, vagy rosszat álmodik?
Anyja ölén majd megnyugszik…
S elfoglalja birodalmát
újra a csend. Csend kint és bent.

Mi az, mi mégis felriaszt,
s újra elűzi az álmot?
Talán a testnek nyomora,
egy fel-feltörő fájdalom,
vagy a lélek szorongása,
tervek, gondok, aggodalom…

Tán egy késői zörgető,
ki éji órán jő elő,
szállást kér és bebocsátást.
Annyi hangja van a csendnek,
ahány órája az éjnek,
s nem talál a szív megnyugvást.

Míg álmatlan hánykolódom
és csapong a gondolatom,
a nagy éjfélre gondolok,
ami majd az utolsó lesz…
Amikor kiáltás harsan,
mely felriaszt testet, lelket,
mely megdermeszti a szívet.

Nem lesz idő készülésre,
nem lesz hely a rejtőzésre.
Akkor megáll minden élet,
s a kiáltás, mint ítélet,
betölt eget, földet, mindent:
„A Vőlegény megérkezett!”
– És boldog lesz, ki övé lett.

Oláh Lajosné

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be december 7, 2010 hüvelyk Advent, Oláh Lajosné

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: