RSS

GECSEMÁNÉ ÉJSZAKÁJA

31 Már

A patak szelíden öleli a hegyet,
mint egy csillogó ezüstkoszorú.
Vízében a nád lehajtott fejjel áll,
mint az ember, ha nagyon szomorú.

A hegyen olajfa bontogatja rügyét,
illatot kavar a tavaszi szél.
Levél bomlása, szellő suhanása:
hallgassuk meg titkon mit beszél?

Réges-régen, sok-sok éve már,
minden alkonyon itt járt valaki.
A pataknál, a pálmafák alatt,
ott vannak még szent lábnyomai.

Mikor megindult csendesen a hegyre,
a kis csapatot hátrahagyva itt,
tudta mindenki: a fák, a virágok,
hogy Isten Fia ott imádkozik.

És jött egy éjszaka, az az utolsó,
A gyötrelmek szörnyű éjszakája;
és hiába sírt a szent Fiú,
nem jött válasz könyörgő szavára.

– Ha te is arra jársz, ha arra visz utad,
ha odáig űz a szenvedés,
a próbák sűrű, sötét éjszakáján
erőt ad majd az emlékezés.

S ha nem jön válasz könyörgő imádra,
ha nem lenne rá felelet,
vérző szívvel és vérző lélekkel
vedd fel te is nehéz keresztedet.

A Gecsemáné éjszakáját végig kell járni,
arra visz az út Krisztus lábnyomán.
A te küzdelmed nem világot vált meg,
csak a hitedet méri meg csupán.

És mégis, nagy a harc! Életre-halálra.
Egy éjszakán tán meg sem vívhatod,
Sokszor kell menni a Gecsemánéba,
amíg koronádat megkaphatod.

Páskulyné Kovács Erzsébet

Reklámok
 
 

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: