Beteg voltam s egyre csak mondogattam:
Orvos kellene, ki fehér köpenyben
Orvossággal a kezében hozzám lépne,
S láthatatlan sebeimre balzsamot
csepegtetne.
Végül Őt hívtam, hisz
máskor is eljött,
S betegségem vaságyára
bátran leült.
Kezemet kezébe vette,
Ereim ütését figyelte s engedte,
hogy mondjak, zúgolódjak.
Vá – do…‘‘NE!’’
Azt nem engedte, hogy másokat
vádoljak.
A szót számra tapasztotta,
S orvosilag magyarázta:
Betegségem kezdete szívem könnyelműsége,
Ezért másokat ne vádoljak,
Ezután jobban vigyázzak.
S ha meg akarok gyógyulni,
Tudjak benne jobban hinni,
Sebeibe merülni.
Megyesi József
