RSS

VISSZA AZ ÉLETBE

16 Már

Az édesanya mondja:
De hamar kilobbant
reménységem lángja!
Megsebzett, bús szívem
a halált kívánja…
Elment kicsi lányom,
elhagyott örökre,
Nem fordul bánatom
már soha örömre.
Tizenkét tavaszát
a tél letarolta…
Ki hoz újra napfényt
fekete gyászomra?!

Az édesapa mondja:
Lábad elé hullva,
Uram hozzád futok.
Hogy mi az én bajom,
te azt jobban tudod.
Haláltusát vív most
egyetlen leányom.
Jaj, csak rá ne hulljon
az utolsó álom!
– Szolgáim jelentik:
jó gyermekem halott…

Most már minden késő!
Reményem elhagyott.

Jézus mondja:
Csendesüljön szíved!
Ne félj, csak higgy, remélj!
Minden lehetséges
az erős Istennél.
Leányod elaludt,
de én fölébresztem.
Jairus, ne csüggedj!
Ne sírj! Bízzál bennem!
Akinek nincs hite
csak gúnyosan nevet,
De aki bennem hisz,
nyerhet új életet.

A leány mondja:
Mély álom borult rám,
de most fölébredtem.
– Miféle fényesség
tündöklik fölöttem?
KI az, aki fogja
halovány kezemet?
Ki az, aki újra
a napfényre vezet?
– Dicsőség Jézusnak!
Ajkam csak őt áldja!
Ő az én megmentőm,
életem Királya!

Gerzsenyi Sándor

Advertisements
 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2010 hüvelyk 40_Máté, ALKALMI, Gerzsenyi Sándor

 

Címkék: ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: