RSS

MEGNYÍLT SZEMMEL

19 feb

Sokszor nem ismerünk fel Téged…
Ó, Jézus, nyisd meg szemeinket,
mint ama két bús tanítványnak
egykor ott Emmausban.

Tudjuk, velünk jársz utjainkon,
Hozzánk szegődsz és elkísérsz,
repítsen bár képzelet szárnya,
szerelmeddel Te utolérsz.

Ha néha magányba rejtőzünk,
utánunk jössz és ránk találsz.
Ha lankad, lassul már a léptünk,
az út végén Te állsz, Te vársz.

Jézus, ismered útjainkat!
Oly kevés az öröm hegye…
Látod a mai Golgotákat…
figyelsz sötét völgyeinkre.

Ha gyász vagy bánat könnye felhőz,
nem látjuk, hogy itt vagy velünk.
Oly nehéz felismerni Téged,
míg próbáinkban szenvedünk.

Napunk már túlhaladt a délen,
napunk már lefelé halad.
Rettegő szívvel hadd keressünk,
s kérleljünk, hogy velünk maradj!

Válaszául a sok miértnek:
Úr Jézus, nyisd meg szemeinket!
Mint ama két bús tanítványnak,
alkonyatkor ott Emmausban…

Oláh Lajoné

Advertisements
 

Címkék: , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: