Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyermek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény,
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Túrmezei Erzsébet
Sylvanus István
január 23, 2018 at 2:12 DU.
Ez egyedülálló a maga nemében, nagyon szeretem a dallt is.
Kun Annamária
december 7, 2019 at 7:37 DU.
Sajnos egy mássalhangzó tévesztése megzavarja a szép vers hangulatát!!! (“…S míg ölet a fény,
és ölel a csend…)